Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

IV. A kapitalizmus kora - 2. A város a jobbágyfelszabadulástól az első világháborúig (Kocsis Gyula)

ták megvalósítani, ezekről kértek a Magyar Gazdasági Egyesületen keresztül gróf Széchenyi Istvántól véleményt. Az örökváltsági terv szerint: 93 másodosztályú telek váltságösszege 340 040 ft a váltságösszeg 30 év alatti kamatai 316 370 ft 281 első osztályú telek váltságösszege 1 207 322 ft 30 év alatti kamata 1122 810 ft 1600 házas zsellér váltsága 266 666 ft 30 év alatti kamat 248 000 ft 1764 hold öregszőlő váltsága 151 928 ft 30 év alatti kamat 141 290 ft 1389 hold újszőlő váltsága 92 644 ft 30 év alatti kamat 86 159 ft 499 hold erdő váltsága 3 470 ft 30 év alatti kamat 3 227 ft 638 db kenderföld váltsága 8 868 ft 30 év alatti kamat 8 247 ft 560 hazátlan zsellér váltsága 11 666 ft 30 év alatti kamat 10 850 ft összes váltságösszeg 2 082 608 ft összes kamat 1 937 Ö50 ft Ebben az esztendőben a 244 ezer vékányi gabonatermés (búza, zab, árpa, kukorica) eladási ára 559 ezer forintot tett volna ki, a két szőlőben termett bor ára pedig 101 ezer forintot. A ceglédieknek tehát harminc év alatt több mint 4 millió forintot kellett volna kifizetniük, ha megkötik az örökváltsági szerződést.

4 A szerződéssel kapcsolatos hosszú huzavona ez egyszer a jobbágyok számára jelentett előnyt — az európai forradalmi mozgalmak segítségével 1848-ban Magyarországon megvalósult a jobbágyfelszabadítás, a polgári átalakulás. ÚRBÉRRENDEZÉS, LEGELÖELKÜLÖNÖZÉS, ÚRBÉRI PER Az 1848. évi áprilisi törvények a jobbágyok felszabadításával egyidejűleg a tulajdonukba adták a korábban földesúri tulajdonban levő, de a jobbágyok által használt úrbéres földeket, a jobbágytelkeket. Az 1780-ban jóváhagyott ceglédi urbárium szerint a város területén 375 úrbéres jobbágytelek volt, amelyhez 75 hold szántó és 18 hold kaszáló tartozott telkenként. Ezek a földek a volt jobbágyok tulajdonába kerültek, s utánuk a földesurat állami kártérítés illette meg. Az áprilisi törvények nem szóltak azonban arról, hogy a földesúr és jobbágy által addig közösen használt erdő- és legelőföldből kell-e, és ha igen, mennyit kell juttatni a volt jobbágyoknak. Nem rendelkeztek a maradvány-, irtvány- és szőlőföldek felszabadulásáról és a regálék sorsáról sem. A népképviseleti országgyűlés 1848 őszén eltörölte ugyan a szőlődézsma-fizetési kötelezettséget, azonban ezt a rendelkezést is megsemmisítette a visszatérő Habsburg-abszolutizmus, így mindezen kérdések rendezése az önkényuralmi rendszerre maradt. A rendezés első, és legfontosabb lépését az 1853-ban kibocsátott uralkodói rendelet, az úrbéri pátens jelentette. A pátens érintetlenül hagyta az ápri216