Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 2. A városkörnyék természetes növényzete (Szollát György)

kőzeten kialakult, jelentős humusztartalmú csernozjom és réti csernozjom típusú talajok találhatók. Az előbbi területtől délre eső lepelhomokos vidéken helyenként buckás térszín alakul ki a szerves anyagot nem, vagy alig tartalmazó, könnyen mozgó futóhomok váztalajból, többnyire azonban humuszos homoktalajokat (csernozjom jellegű homok) találunk. Előfordulnak lepelhomok által elfedett réti és csernozjom talajok is. Ez utóbbi homoktalajokhoz hasonlóan szintén azonális talajféleségek a mélyebb fekvésű laposok vizenyős réti talajai, a még nedvesebb vagy állandóan vízborította helyek lápos réti és láptalajai, helyenként vastagabb tőzegréteggel. A szikesedő és szikes talajok közül a területen uralkodó a réti szolonyec típusú, a Törtel környéki szikeseken előfordul a szoloncsák-szolonyec típusú, de találunk szolonyeces réti talajt és sztyeppesedő réti szolonyeceket is. A főbb irodalmi források, melyek a saját vizsgálatokhoz is alapul szolgáltak és amelyeket a tanulmány elkészítésében is felhasználtam, az alábbiak. A természeti-földrajzi leírás elsősorban Bulla Béla Magyarország természeti földrajza c. könyvére és a Magyarország tájföldrajza sorozatban, Pécsi Márton szerkesztésében kiadott A dunai Alföld с kötetre támaszkodik. A talajviszonyok jellemzéséhez ugyancsak e két munkát, valamint Stefanovits Pál Magyarország talajai c. könyvét és Vár ally ay György és munkatársai egy tanulmányát — Magyarország termőhelyi adottságai I. — használtam fel a nagy gyakorlati segítséget is nyújtó talajtérképeken kívül. A florisztikai-növényföldrajzi és társulástani leírás főbb forrásai Zólyomi Bálint Budapest és környékének természetes növénytakarója с munkája, Soó Rezső Növényföldrajz és A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve с hatkötetes műve. A homoki vegetáció részletes elemzéseit találjuk Hargitai Zoltán Nagykőrös növényvilága és Szodfridt István Borókás^nyárasok Bugac környékén с munkáiban. A Cegléd környéki terület minden irányú jellemzéséhez felhasználtam Tóth Károly Nemzeti park a Kiskunságban с könyvét. A TERMÉSZETES NÖVÉNYTAKARÓ Az Alföld növénytakarójának kialakulása, klimatikus és biotikus változása, az ember megjelenése előtti természetes képe, a történelmi és a kulturális tényezők szerepe formálódásában mindig a legizgalmasabb kérdések közé tartoztak a botanikusok számára. Az e kérdések tisztázása érdekében hosszú évtizedeken át folyó tudományos vita a mindenkori legfrissebb eredmények hatására mindújra fellángolt. Az ebből kikristályosodó, ma általánosan. elfogadott véleményt első közelítésben egy mondatba sűrítve foglalhatjuk össze: az Alföld utolsó természetes képe az erdős sztyepp, azaz olyan mozaikos szerkezetű vegetáció, melyben a sztyeppterületek ligetes erdőfoltokkal, zárt erdőkkel, lápokkal és mocsarakkal váltakoznak. Ez a nézet számos — talajtani, régészeti, történelmi — bizonyíték, valamint éghajlati és pollenvizsgálatok eredményeként alakult ki, így ma jól megalapozottnak látszik. Az eredeti vegetáció emberi behatásra történő megváltozása a népvándorlások korában kezdődött s tart a mai napig egyre fokozódó mértékben. A letelepedő népek legelők és szántók nyerése érdekében kezdték el a síksági erdőségeket irtani, felégetni, a sztyeppékét feltörni. Az ősi alföldi növényzet a legnagyobb arányú pusztítást a török uralom idején szenvedte el. Ez nemcsak a korábbinál nagyobb mértékű fogyatkozását jelenti, hanem egyben a futóhomok újbóli megindulását is, a lassan, nehezen kifejlő28