Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 2. A városkörnyék természetes növényzete (Szollát György)

2. A VAROSKÖRNYÉK TERMÉSZETES NÖVÉNYZETE BEVEZETÉS Ebben a fejezetben Cegléd város környékéinek természetes növénytakarójával, annak változásaival, jelenlegi állapotával foglalkozunk. Cegléd környékén ez esetben az egész ceglédi járás értendő, de ehhez közelségük és érdekességük miatt más — Nagykőröshöz tartozó — részeket is hozzávettünk, így egy nagyjából egyenlő sugarú kört vizsgálunk. A később említésre kerülő kisebb területegységek neveit mind Pest megye 1 :150 000 léptékű térképéről vettük át. Elsőként e terület természeti-földrajzi jellemzése kívánkozik ide, de mivel ezt egy korábbi fejezet részletesen tartalmazza, itt ennek csak a növénytani szempontból fontos mozzanatait emeljük ki. A terület legnagyobb része geomorfológiailag a Duna—Tisza közi hátsághoz tartozik, északnyugati végébe azonban benyúlik a Gödöllői-dombság legdélebbre hatoló félszigetszerű csücske, mely viszonylag éles határvonallal elvégződve adja át helyét az őt körülvevő, mélyebben fekvő síkságnak. A Gödöllői-dombság nem az Alföldhöz, hanem a Déli-Cserháthoz tartozó löszös, szoliflukciós vályoggal fedett, suvadásos lejtőkkel, korráziós völgyekkel szabdalt változatos felszínű térség. Területünk többi része két eltérő jellegű geomorfológiai kiskörzetbe esik. Az egyik Ceglédbercel—Cegléd—Törtei vonaltól délre eső hullámos felszínű, vízlevezető laposokkal, mélyedésekkel tagolt, lepelhomokkal fedett vidék, melyet a Nagykőrös—Törtei vonaltól keletre nagy kiterjedésű szikes laposok szaggatnak meg. A másik körzet az elsőként említett vonaltól északra fekvő Cegléd—Abonyi-síkság (Ceglédi4iátság) eltérő alapkőzetű, csaknem teljesen sima lapály — keleti részén szintén kiterjedt szikesekkel —, melyet északon a Tápió—Zagyva hordalékkúpsíksága határol. A terület a Tisza vízgyűjtőjéhez tartozik, vizei a Gerje és a Perje csatorna, délebbre pedig a Körösi-ér, a hozzájuk csatlakozó kisebb vízfolyásokkal. Éghajlata kontinentális jellegű, meleg, mérsékelten száraz és mérsékelten forró nyarú, szemiarid-szemihumid klímájú. A napsütéses órák száma nagy, 2000 körül mozog évi átlagban, az évi középhőmérséklet 10—11 °C, a hőmérséklet átlagos évi ingása 23—24 °C, a léghőmérséklet abszolút ingása és a tenyészidőszak hőösszege is igen magas. A csapadék évi átlaga 500—550 mm, a tenyészidőszakra ebből 300—350 mm esik, a kismértékű párologtatás miatt viszont jellemző a levegő alacsony páratartalma. Területünk főbb talajtípusai a következők. A Gödöllői-dombságra a löszön és homokos löszön kialakult barna, rozsdabarna és csernozjom-foarna erdőtalajok, valamint a szintén zonális csernozjom talajok jellemzőek. A dombvidék folytatását képző Ceglédi-hátságon szintén löszön és löszös homok talajképző 27