Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 1. A város és környékének természeti-földrajzi vázlata (Rakonczai János)

Tületre is.) A város ÉK-i felére kiterjedő Gerje-Perje-sík egy teraszos hordalékkúpsíkság, amely mintegy a Gödöllő—Monori-dombság folytatásaként enyhén lejtve (Vezseny irányába) a Tisza alacsony árterének pereméig tart. Felszínén a folyóvízi oldalazó erózióval átdolgozott löszös üledékek az uralkodóak. Jelenlegi ,.fő" folyója a kistáj tengelyében fekvő Perje. Legelterjedtebb felszíni forma az elhagyott egykori folyómedrek kusza hálózata. A felszínt alkotó üledékek fizikai összetételének megfelelően a talajok termőképessége — az elszikesedett talajú lefolyástalan részeket kivéve — kedvező, öntözésre a Perje kis vízhozama miatt a város területén alig van érdemi lehetőség. A Gerje-Perje-sík adottságai alapján a nagyüzemi gazdálkodás kedvező színtere. Cegléd DNy-i része a Kiskunsági-homokvidék északi kistájára, a Pilis—Alpári-homokhát területére terjed ki. A felszíni üledékekben jól visszatükröződik a holooén során jellemző két felszínformáló erő: a szél és a víz. Mélyebb része a múlt század végi szabályozásokig vízjárta terület volt, így itt az agyagos, erősen kötött talajok a jellemzőek. A kistáj nagyobb részén azonban a növényzettel megkötött homokos futóhomok a tipikus. A XIX. század eleje óta ez a vidék az intenzív szőlő-, gyümölcstermelés színtere. Felszínadottságainál fogva ma is inkább a kisüzemi termelési formának kedvez. Nagyüzemi hasznosításakor igen körültekintően kell eljárni, ügyelve arra, nehogy újra mozgási lehetőséget adjunk a korábban megkötött homoknak. (Sajnos Csemőtől délre megfigyelhető már ilyen rossz példa is.) öntözésre a Gerje esetleges tervezett visszaduzzasztása után számottevő lehetőség lesz.