Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 1. A város és környékének természeti-földrajzi vázlata (Rakonczai János)

közötti „öregszőlőben" már a XII. század óta szőlőtermelést folytattak. A gazdálkodás módosulásával a határhasználat is jelentősen átalakult. A legelőelkülönülés után, már 1830-tól a homokon jelentős szőlőtelepítés^ majd erdőtelepítés kezdődött. Ez az intenzívebb művelés maga után vonta a települési viszonyok változását, a tanyás gazdálkodás elterjedését is. A szőlő mellett ugyanakkor növekvő szerepe volt a gyümölcs- és zöldségtermelésnek is. Ezzel egyidőben a csernozjom talajokon inkább az extenzív kis- és nagyállattartó gazdálkodás volt a jellemző. A XIX. század végén a Per je, majd a Gerje szabályozása során jelentősen megnőtt a művelésbe vehető terület nagysága. A korábban gyakran vízjárta és legfeljebb legeltetésre használt területet vonhattak be az intenzívebb művelésbe. 6. A KISTÁJAK RÖVIDEBB ÖSSZEFOGLALÓ ÉRTÉKELÉSE Az előző fejezetek alapján jól kitűnik, hogy Cegléd területén a földtörténeti múltba visszanyúlóan két különbözően jellemezhető „tájegység" volt, illetve van napjainkban is. A mai felszín alapvonalai a felső-pleisztocénben alakultak ki, de Alföld-peremi helyzete miatt a holocénban is — épülő módon — tovább formálódott. A felszínen jól elkülönülő két mai kistája nagyjából a Gödöllő— Monori-dombság déli határát meghosszabbítva, egy ÉNy—DK-i irányú vonallal különíthető el egymástól. (Valójában Cegléd közigazgatási területének ÉNy-i csücske — a reliefenergia-térkép alapján is — éppen átnyúlik a dombsági te7. ábra. Cegléd környékének genetikai talajtérképe (Magyarország regionális Atlasza alapján) 1: alföldi mészlepedékes csernozjom, 2: típusos mészlepedékes csernozjom, 3: csernozjom barna erdőtalaj, 4: lápos réti talaj, 5: mélyben sós réti csernozjom, 6: réti talaj, 7: futóhomok, 8: szoloncsák-szolonyec, 9: barnaföld.