Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

pénzen vett aklaikat, Házak sorában esvén, Háziaknak fordíttatnak, de mindezeknél keservesebb az, hogy szinte még lakható Házukat-is kénszerítetnek el rontani, és a' szabott Regulatio szerént a' rendelt helyen mást építeni, a' Méltóságos Uraság pedig semmi Bonificatiot nem méltóztatott adni, de sőt még az építendő kőkeményekre szükséges fele árán igért téglát sem kaphattyák meg, a' károsíttatott lakosok.. ."

т A határ rendezéséinek befejezése után (1818) előtérbe került a mezőváros belsőségének szabályozása is. A sok huzavonával, károkkal járó munka csak lassan mehetett végbe. A végrehajtást — sajnálatos módon — a nagy városégés gyorsította meg. 1834-ben tűzvész pusztította el Cegléd jelentős részét; április 28~án délelőtt 9—10 között a katonák belülről gyújtották fel a nagy kaszárnya épületét. Bár igen nagy szél fújt, sikerült lokalizálni a tüzet. Az újabb tűzeset május 22-én történt, amikor déli 12 óra után gyulladt ki a kapitányi kvártélyház mellett álló nádas ház. A katonaság került ekkor is gyanúba. Május 26-án éjféltájban gyújtották fel Lédetzi István kovácsmester házát a Kőrösi-kapu tájékán. Az utca felől álló hidas ólból terjedt át a tűz a házra. Ennek tettesét nem tudta kinyomozni a magisztrátus, azonban a gyanú ismét a katonákra terelődött. Amikor a ceglédiek nagy erőkkel igyekeztek a tűzoltásra, akkor a kis kaszárnyából a katonák égő rakétát hajítottak Schwager Antal orvos udvarára, amit azonban időben sikerült ártalmatlanná tenni. Május 27-én este 7 óra után vitték a városházára azt a füstölgő csóvát, amelyet Sivók György óljában találtak meg. A gyújtogatás gyanúja egy Prohátzka és Zubák nevű katonákra terelődött. A végzetes városégés május 29-én történt, amikor a lakosság istentiszteleten vett részt a templomokban. A kapitányi kvártélyház mellett levő evangélikus pap istállóját gyújtották fel kívülről, s a tűz rohamosan tovább terjedve elemésztette a papi lakot, a református egyház két iskoláját, a református templomot, s leégett a város ötödrésze, 124 gazda vált hajléktalanná (5. kép).

198 A tűzvész után nagy ütemben folyt a belsőség regulációja. A tűzvész martalékává lett portákon kívül 1835-ban további 199 ház lebontását vették tervbe, amelyekhez udvar nem tartozott. A város alatt, a legelő hasznavehetetlen homokos területén jelölték ki az Újváros helyét. Mivel ez a terület távolabb esett az „anyavárostól", s fennállt az a veszély, hogy a közlekedés során károk keletkeznek a város szélén levő akolkertekben, ezért elhatározták az aklok házhelyekké való alakítását, s tervezett Újvároson pedig az új aklok kimérését.

199 A reguláció 1838-ban érkezett jelentős szakaszába, amikor Giba Antal mérnök elkészítette Cegléd város rendezési tervét (5. térkép). Ennek alapján kezdődött meg az új alaprajzú város szerkezetkialakítása (6. térkép), amely 18444)en érkezett a befejező szakaszába. Ekkor — ugyancsak Giba Antal által — készült el Cegléd mezőváros szabályozás utáni térképe (7. térkép), ,,A' Ki-szabályozott házakból keletkezett Üjj-Városnak") (8. kép), valamint az új aklos rész térképe is (9. térkép). Az 1835-ben elbontásra ítélt 199 ház pótlására az Újvároson osztottak ki 348 telket (ház- és akolfundusokat). Pl. az I. tizedből 529 házas gazda közül 98, a III. tizedből 569 közül 49, a IV. tizedből 838 közül 52, s a II. és V. tizedből összesen pedig 147 háztulajdonos jelentette be szándékát, hogy inkább az Újvároson szándékozik lakni (7. térkép).

200 A Kőrösi-kapu tájékán levő aklokat ekkor osztották fel házhelyeknek, s az új aklokat pedig a régiek szélén, a közlegelőből mérték ki (8. térkép). Az új rendezés értelmében az Újvároson, a körösi országúttal keletre jelölték ki az új temetőket (a református egyháznak 9, a katolikusnak 6, és az evangélikusoknak 3 hold területet).

201 177