Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
Az 1818-tól erőteljesebben folytatódó városrendezés nagymértékben segítette elő az aklok betelepedését is, annak ellenére, hogy az ottani állandó tartózkodást, illetve lakást mindvégig tilalmazta a hatóság. Az uradalom 1807-ben írattatta össze a házakat Cegléden, s megállapították, hogy „sokan az Házakat minden hír nélkül el adván, az Aklaikban és Istállókbul Házakat tsinálnak". Ekkor kijelentették azonban azt is, a földesuraságtól függ az, hogy hol és kinek szabad házat építeni az akolban. 202 Tehát, hatósági engedéllyel lehetséges volt házat építeni az aklos városrészen is. Ez a folyamat a reguláció idején gyorsult fel, amikor szükségszerű volt több esetben az akolbeli házépítést megengedni. 203 Az akiokon csupán a jószágra ügyelők lakhattak, esetenként külön is feltüntették őket az adóösszeírásokban. Pl. 1816-ban hat, 1817-ben öt, 1819-ben kilenc főt találtak az akiokban, akiket mint házas zselléreket tüntettek fel. 204 A városrendezés befejezése után, 1847-^ben már 268 lakost írtak össze az aklos részén, többségük azonban zsellérsorban élt, mindössze 25 gazda volt közöttük. Ekkor már az Űjváros benépesedése is erőteljesen folyt, 336 adózót írtak öszsze ott (1. a 6. térképet, a mellékletben). 205 Az aklok betelepülése révén a ház-akol megosztottságú belsőség rendszexében funkcionális változás ment végbe. A lakóházak megjelenésével az aklok gazdasági rendeltetése lakásfunkcióval egészült ki, s így fokozatosan elmosódott a különbség a házas porta és a külön álló gazdasági egység, az akol rendeltetése között (1. a 7. térképet a mellékletben). 206 A belsőség vizsgálatakor külön is figyelmet kell fordítani a vermeknek. Az akiokon — mint említettük — csináltak vermeket, de azokban krumplit tároltak. A gabonás vermek nem a házas portákon vagy az akiokon készültek, hanem egy-egy csoportban a város megfelelő magasságú hátságain, ahol a talajvíz nem veszélyeztetett. 207 Pl. Cegléd város vermeinek 1715. évi összeírásakor 17 búzás vermet, 16 árpás, 2 zabos és 5 kölesvermet regisztráltak. A búzás vermek többsége a Jégverem vége táján, a „Vassadi Ur háza hellyén", „Kanász föld háza hellyén" az utca felől, valamint a „Füle Mihály Kamrájának délfelől való oldalának a' középítői délre". Az árpás vermek Böcsné háza környékén, a cselédház, az istálló (városi épületek) tájékán, „A sáncz szegleteinél a' Füle Miklós verméhez" stb. sorakoztak. A zabos vermek egyike szintén a Jégverem végénél, a Böcsné háza irányában, a másika pedig „Az istálló véginél a' gödör mellett az ösvény felé delineálva" húzódott meg. A kölesvermek „Az utczán ut félben leg első verem confinialiter a' pincze végihez", „Farkas Pál háza felől a' pinczének a ; végéhez másfél lépésnyire", „Vassadi Ur istállója hellyén felylyül a' gádj dombon az ösvény felől", „Nagj Bujár verem, a' Lajosné kamarája széle iránt, az gándi domb mellett" foglaltak helyet. 208 A gazdák vermei is portájuktól elkülönülten, alkalmas térszínen készültek, amit igazol Bóbis János bejelentése is 1811-ben, aki „azon panaszolkodik hogy a' Vásár álláson lévő két életes eggyik Árpás, másik Búzás Vermeit fel vervén, a' Búzás veremből el vittek vagy Hat Zsáknyi életet.. ," 209 A külön elhelyezkedő veremcsoportok, mint a paraszti gazdaságok speciális tárolási egységei, a két beltelkű településrendszer további gazdasági funkcionális tagolódásának bizonyítékai. Ez a térbeli differenciálódás az 1844-ig megvalósított városrendezés során szűnt meg. A szemes gabona tárolása — a belsőségen — a házas portán összpontosult, a lakóházihoz, illetve külön épített kamrákban^ illetve a kamrák hombárjaiban (1. a 8—9. számú térképet a mellékletben). 210 178
