Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
Szőlők Az 1786. évi határfelméréskor 1699 hold 955 /noo Q-öl volt a ceglédi szőlők területe, amely egy helyen, a szántóföldek alatt, homokkal borított térszínen helyezkedett el az irsai határ és a belsőség között, s a Kálmány nevet viselte. A határ első felmérésekor (1786) 13 dűlőre osztották fel. A szőlő nem tartozott a jobbágytelki földek közé, csak mint szorgalmiföldet birtokolhatták a gazdák. A szőlők területe a XIX. század elejétől növekedett meg nagyobb arányban, amikor a határ délnyugati részén, a legelő kiemelkedettebb és homokkal borított térszíneit telepítették be szőlővel. A szőlőtelepítést a növekvő futóhomokveszély tette mindinkább szükségessé, amelynek megszüntetését, illetve a terméketlenebb homoktalaj hasznosabbá tételét az 1802. és az 1807. évi törvények is szorgalmazták. A futóhomok megkötésére és hasznossá tételére legalkalmasabb kultúrnövénynek a szőlő bizonyult. 173 A ceglédiek élve a lehetőségekkel, igyekeztek is szőlőföldeket szerezni az uradalomtól. A jobbágyság 1806ban kérvényezte, hogy engedélyezze a Gerje melletti homokplága betelepítését szőlővel. 174 ,,A' Czeglédi Mészárszékhez tartozó legelőnek haszontalan homok része", 108 695 Q-öl (98 h 895 Q-öl), 1807-ben került kiosztásra 135 ceglédi lakos között, a berceli határvonal és a pesti országút által határolt területen. 175 A magisztrátus 1813 végén vette tervbe a Tégla-kút és a Kapu-malma környékének szőlősítését a Gerje-háton. 176 A „Gerjei sivány Homoknak Szöllővel leendő be plántálása" 1814 januárjában került napirendre a tanács ülésén. A homokföldet Motsy György mérte fel s osztotta 39 dűlőre, összesen 817 parcellára. Az 1816-ban kötött kontraktus alapján ment végbe a szőlőtelepítés a Gerjeháton. 177 À telepítvény a Homoki újszőlő nevet kapta ugyan, de a köznapi szóhasználatban (a jugerum népiesedése folytán) Ugyeroknak hívták. A Gerjei újszőlő létesítése után változott meg a Kálmány-szőlőíhegy neve is, régiségére utalva öregszőlőnek nevezték hivatalosan is. A telepítés után, 1820-ban 2737 h 459 П-öl területet borított szőlő Cegléden, az 1786. évi állapothoz viszonyítva 1037 h ^Viioo Q-öllel növekedett meg. A későbbiek folyamán pródonként került sor kisebb-nagyobb homokföld betelepítésére (pl. 1829. április 2-án döntött a magisztrátus az Űjszőlő melletti részek szŐlosítése felől, nehogy a futóhomok ellepje az értékes legelőt). 178 À XIX. század közepétől — a legelő felosztása után — Csemő nagyobb, homokkal borított részeit telepítették be szőlővel. Erdő „Kárunkra sem épületre, sem tűzre való fáink és erdőnk határunkban nincsenek" — vallották a ceglédiek 1768-ban. 179 Egy kevés mégiscsak akadt, amit bizonyít az 1787-ben készített földkataszter, amely összesen 236 hold és 1060 /noo Q-öl erdőt regisztrált Cegléden. Ennek nagyobb része azonban az uradalom birtokát képezte, a város mindössze 21 hold 541 Q-öl felett rendelkezhetett. Az erdők is a homokkal borított déli határrészen helyezkedtek el. Az uraság erdejét 1791 óta művelték, azaz erdőgazdálkodás alá fogták (telepítették és vágatták). Amikor az 1804. évi határjárás során a város emberei megszemlélték az urasági erdőt — amely a legelőterületen feküdt —, már 9—10 öl magas fákat találtak az első vágásban. Az „Uraság réttye" nevű hely felső részén jó állapotú kőrisfaerdőt szemléltek meg. Az uraság szénáskertje mellett állt a Gyűli 2
