Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

rus nevű erdőcske, amelyet növendék kőrisfa alkotott. Az „Uraság uttya", „Csőszök volt Kender földje" környékén pedig tölgymakkal bevetett erdős területet találtak.

180 A futóhomok megkötése, tovább terjedésének megakadályozása — akárcsak a szőlők esetében — szükségessé tette az erdőtelepítést is, amely az 1802. évi XXIII. te. és az 1807. évi XX. te. nyomán került megvalósításra. Az uradalom tiszti székével kötött egyezség értelmében, 1813-ban láttak a ceglédi jobbágyok a Kistelek és Gerje-hát — 454 hold területű — homokbuckáinak erdősítéséhez. Az uradalom azzal a feltétellel állt az alkura, hogy ennek lehetővé tételéért erdősítik a csemői uradalmi homokföldet is. Mivel azt ígérték, hogy örök tulajdon lehet az erdőtelepítvény, mindenki nagy szorgalommal látott az erdősítés fáradságos munkájához, azonban (hiábavalónak bizonyult fáradozásuk), kontraktusban nem rögzítették a jogokat és feltételeket. Csupán 1819. június 24-én szólította fel az egyezség megkötésére az uradalom a ceglédieket. Az ajánlott feltételek szerint 20 esztendeig szabadon használhatták volna az erdőt, s utána esztendőnként 15 krajcár fizetésére lettek volna kötelesek holdariként. Mivel a jobbágyok 40 esztendőre szóló kedvezményt kértek, s utána pedig csak 1 xr-t ajánlottak holdanként, lehetetlenné vált a kontraktus megkötése, tovább folytatódott az alkudozás. A megállapodás 1823. január 1-én jött létre, s ennek értelmében a gerjei és kistelki homokföldet nyír-, akác-, nyár- és kőrisfával kellett beültetniük a jobbágyoknak, és 28 esztendei adómentességet élvezhettek, majd utána a holdankénti 10 xr fizetést vállalták.

181 Az 1820. évi földkönyv szerint az uradalom erdeje 62 hold 467 D-öl volt, s birtokához tartozott még az „István erdő", s a 247 h 511 Q-öl nagyságú „Csemői új erdő". A „Jobbágyak új erdeje" 499 hold 897 G-öl területű volt.

182 Legelő Míg kaszálóban szűkölködtek a ceglédiek, viszonylag nagyobb területű legelő állt rendelkezésükre a határon. Azonban, ez sem elégítette íki a szükségleteket. Külső puszták nem tartoztak Ceglédhez (mint Kecskeméthez és Nagykőröshöz), bár az 1820-as években sikerült bérelni a mezővárosnak Mikebudát. Korlátozott volt a jószágtartás lehetősége, amint azt több ízben is sérelmezték a XIX. század első felében (elsősorban a Nagykőrössel folytatott csemői per kapcsán). À ceglédi jobbágyok nem kifogásolták a legelőterület kicsinységét 1768ban, csupán azt jegyezték meg, hogy annak tizenötöd része homokos, kevésbé hasznavehető.

183 Az 1787-es határkataszter szerint a legelő nagysága és minősége ilyen volt:

184 Hold D-öl 300 453 970 934 457 Az 1820-ra hitelesített földkönyv 23 414 hold 265 Q-öl területűnek tünteti fel a legelőt. Ennek jelentős részét vízállások (pl. Bedé tava, Büdős-tó, Bogárzó-tó, „Zsombékos Gerje posvány", Fehér-tó, Malom-tó stb.), sivány homokkal Jó minőségű 12 457 Homokos, köves 10 089 Szikes 164 Vadszik 3 631 összesen 26 343