Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
I. Természeti, földrajzi viszonyok - 1. A város és környékének természeti-földrajzi vázlata (Rakonczai János)
1882-ben létesítették, de 1883-ban már Cegléden is működött ilyen, igaz csak 30 méteres kút (Vak Bottyán u. 24.). Az 1970-es évek végéig a város területén több mint 320 vízfúrást mélyítettek, melyek alapján az alábbi megállapításokat tehetjük. Az artézi vizek kitermelésére leginkább a folyóvízi üledékösszlet alsóbb részei a legalkalmasabbak. A terület általános fejlődésmenetének megfelelően, azonban még a legjobb vízadó, alsó-pleisztocén üledékek sem tartalmaznak kavicsréteget (lásd a földtani fejezetet) és a durva homok részaránya is átlagosan csupán 5%, az általánosan elterjedt víztároló réteg pedig a középszemű homok (34%). Éppen ezért az ezekre a rétegekre (150—270 méter közötti mélységben) telepített kutak fajlagos vízhozama közepes (60—180 l/perc/méter). A kedvezőtlenebb hidrogeológiai adatok (durva homok 1%, középszemű homok 12%, fajlagos vízhozam 30— 100 l/p/m) ellenére jelentős szerepet kapnak a város vízellátásából a középsőpleisztocén vízadók (50—150 méter mélységben). Ez a fenti két összlet az, amelyből a nagyobb vízfelhasználók vízigényüket beszerezhetik. A legfelső rétegekben már elenyésző a víztároló rétegek aránya, s ezek fajlagos vízhozama is általában 30 l/p/m alatt marad, de igen gyakran még a 10-et sem éri el. Ezekre főleg a kisebb vízfelhasználók létesítenek kutat, de itt gyakran számolni kell a vízhozam termelésbe vonás utáni gyors csökkenésével is. Az artézi vizek nyomásviszonyait URBANCSEK J. (1978) vizsgálatai szerint egy hidrosztatikushoz közeli, de kissé pozitív nyomásállapot jellemzi (6. ábra). Ez azt jelenti, hogy a nyugalmi vízszint alig függ a vízadó mélységétől. A város területén levő, alföldi viszonylatban jelentős domborzati különbségek miatt, leginkább a felszín tengerszint feletti magasságától függ, hogy a vízadóból a felszín fölé emelkedik-e a víz, vagy sem. Azaz a mélyebb részeken nagyobb valószínűséggel várhatunk természetes kifolyású kutat. Az egyes víztároló rétegeket összevetve SIMON L. (1966) arra a megállapításra jutott, hogy Cegléd térségében a középső- és felső-pleisztocén vízadók nyugalmi szintje a felszín és a talajvíz átlagos szintje alatt marad, míg az alsó-pleisztocénből a város nagyobb részén felszín fölé emelkedő vizet várhatunk. Az előzőeknél lényegesen pontosabb megállapításokat azért nem tehetünk, mert Cegléd két eltérő jellegű vízföldtani tájegység határán helyezkedik el. Az artézi vizek minőségi jellemzői közül a keménység megfelelő (átlagosan 10—15 nk c ), a vastartalom azonban elég magas. Hévizek beszerzésére a felső-pannóniai, 800—1300 méter mélységben levő homokkőrétegek a legalkalmasabbak. Mivel Cegléd környékén a geotermikus gradiens 20 m/°C-nak adódik, ilyen mélységből már 60—75 °C-os hőmérsékletű vizet lehet kitermelni. Ezeknek a vegyi jellege főként nátrium-hidrokarbonátos, de több mintában jelentős a klorid jelenléte is. Az összes oldott szilárd alkotó mennyisége 1000—3000 mg/l. A vizek hőenergiáját jelenleg a strandfürdőben, illetve üvegházakban (termelőszövetkezetek) hasznosítják. .. 5. TALAJOK A felszínen jól elkülönülő két kistájnak megfelelően jelentős különbség van az ezeken kialakult talajokban is (7. ábra). A Cegléd—Abonyi-síkság területén a jó termőképességű csernozjomok dominálnak. Ezek közül a kiváló minőségű típusos mészlepedékes csernozjom és az alföldi mészlepedékes csernozjom kiterjedése a legnagyobb, míg a közepes minőségű mélyben sós réti cser23
