Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

13. szakasz — Kálmány 14. szakasz — Tölyös alja 15. szakasz — András réttye 16. szakasz — Gerje-hát Az első szakasz a fundusokat foglalta magába. A házhelyek, valamint az aklok nem tartoztak a jobbágyok telekszervezetébe, csupán az aklok körüli kertet számították be. Amennyiben területe meghaladta a 800 D-ölet, mint „hasonlított vetemény" vagy „hasonlitott kender földet" a belső fundushoz tartozónak minősítették. A 2—12. szakaszok a szántóföldeket, a 13. szakasz pedig (Kálmány) a ceglédiek szőlőjét foglalta magálba. Itt a szőlőilletőséget mérték ki, s ahol hiány mutatkozott, pótlásként „hasonlitott kender földet". A 14—15. szakaszban azok kapták meg a kaszálót, akiknek nem jutott a tanyaföldeken, s a 16. szakasz pedig, mivel legelő- és hasznavehetetlen terület volt, a communitas birtokában maradt, nem került kiosztásra a jobbágyok között, s az uradalommal is közös volt.

167 A határrendezés során kialakított jobbágybirtok határbeli elhelyezkedését Szúnyogh Pál példáján mutatjuk foe, aki a 660. számú házban lakott Cegléden: Föld (hrsz) Szakasz vagy dűlő Műveiéság Hold D-öl 153 1. sz. Belső fundus Veteményes — 5/64 19 2442/17 9. sz. Kátai út Szántó 45 — — 2979/250 12. sz. Varjú-völgye Szántó 3 29/64 8 2443/18 9. sz. Kátai út Rét 15 31/64 2 3618/502 13. sz. Kálmány Szőlő — 55/64 3 Összesen 64 55/64 32 A határ újramérése 1787-ben fejeződött be, s a 7270 hold 708

/iioo D-öl nagyságú határ birtoklási és művelésági megoszlása következő lett:

168 Műveiéság Űrbéri föld Maradványföld Uradalmi föld Közös föld Műveiéság hold D-öl hold D-öl hold Dröl hold D-öl Szántó 35 996 75 1486 395 __ Kaszáló — — 2672 192 — — — — Szőlő 1699 955 — — 29 937 — — Erdő 21 541 — — 527 43 — — Legelő — — — — — — 21711 583 A jobbágy telkek számának megfelelően osztották ki az úrbéri földeket, amelynek területe természetesen kevesebb lett, mint amennyit a határrendezés előtt használhattak a ceglédi jobbágyok. A felesleges földmennyiség-maradványnak (remanencia) minősült. Az 1787-es rendezéskor csupán kisebb szőlő-, s nagyobb erdőterület került az uradalom magángazdaságába. A maradványföld az uradalom kizárólagos tulajdonát képezte, s a XVIII. század legvégén és a XIX. század legelején el is különítették az úrbéri földektől: a Szőke-halmot, Kecskés-csárdát, Kő-halmot, Homok-pusztát, Dura-halmot, Kis- és Nagykengyelt, Kis- és Nagyvarjast, Madarász-halmot, Cifra-kertet, Nagyszéket, Pap vagy Posta rétjét. Valamennyi határrészen ceglédi jobbágyok földjei voltak, amelyeket kisajátított az uradalom. Ezek közül több föld a majorsági 169