Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)
birtok része lett (Átalszék, Cifrakert, Belső- és Felsőmajor, Nagyszék, Varjas, Csemő-erdő), a többit pedig árendába adta az uradalom. 169 A remanenciális földek elkülönítése tette lehetővé Bércei helység területének kihasítását is a ceglédi határból, s a vallásalapítványi uradalom majorsági gazdaságának kiépítését is Cegléden. Még 1785-ben elkészült Bércei határának térképe, amely alapján tervezték a betelepítését, 66 féltelkes jobbágy számára mértek ki 2574 jugerum jobbágytelki földilletményt (4. térkép). A mérnökileg kialakított új község benépesítése csak a határrendezés (1786) után történhetett meg, 1791-ben, mert a német telepeseket járványos betegség pusztította el. A falu másodszori megülésekor veszítették el a ceglédiek végleg a Bercel-hegyi földeiket, amelyekért a határ mentében kapták meg kárpótlásul a Bonifika földeket (vö. a 4. térképpel, a mellékletben). Az 1786-ban sebtében végrehajtott határmérés komoly károkat okozott a ceglédi jobbágyoknak, amit növelt a remanenciális földek fokozatos kisajátítása is (pl. a Cifrakertet 1808-ban foglalta el az uradalom dézsmakertnek 170 ). Az állandó pereskedés, fellebbezések miatt az 1786-ban végzett rendezési munkálatok csupán 1818-ra fejeződhettek be, csak ekkorra vált véglegessé a határ képe. Ekkor készítették el Cegléd mezőváros kataszterét, a „Liber fundualis"-t, amelyet 1820-ban a vármegye is törvényesített. A határ területe és művelésági megoszlása ilyen volt: 171 j " - Hold/1100 D-öl D-öl 1. Belsőség 2. Az uradalom belső birtoka 3. A város birtoka az aklok között 4. Az uradalom határbeli földjei 5. A város és alkalmazottainak határbeli birtokai . 6. Tanyások és fertályosok földjei 7. Zsellérek kenderföldjei 8. Közös legelő 9. öreg és új szülők 10. Jobbágyok új erdeje 11. Utak 12. Csatornák az úrbéri földeken Összesen 73042 115 Szántóföldek Az új határrendezés következményeként tehát két részre osztotta a ceglédi jobbágyságot: a tanyás gazdák és a fertályosok rétegére. Ez a tagolódás egyben jelenti a határhasználat módjában, illetve a földművelés rendszerében meglevő különbözőséget is. A gazdák többsége 2 /s szessziónál, azaz 23 hold és 275 /noo ri-ölnél nagyobb földterülettel rendelkezve tanyás gazdálkodást folytathatott a határ távoli részein. A tanyás jobbágyok a határ északi részén kapták ki föld járandóságaikat, a „Berényi út felett" és a „Berényi út alatt" megnevezésű területen. A „Berényi út felett"-i rész a berceli határtól a Cegléd—Tápiószele—Jászberény felé vezető út között terjedt ki, s 13 dűlőre osztották fel. Az 1818-as kataszteri felmérés szerint ilyen birtokviszonyok jellemezték: 170 1137 114 89 28 19 645 6023 922 986 917 37429 462 106 555 23414 265 2737 459 499 897 596 576 1 495
