Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

resztünk, 's néki fordulván a' Tanácsházi Keresztnek monda, ez sem szükséges itt,, ezt is ki kell innen vetni, mert a

! Vármegye házánál sincsen Kereszt, mert ezzel csak magokat tartyák elsőnek.. ."

13 Természetesen, a katolikusság panaszai is vég nélkül folytatódtak, hiszen Cegléd mezővárosában a nincstelenek többsége közülük került ki.

14 A reformátusságot ért sorozatos sérelmek arra ösztönözték őket, hogy egykori erejüket, illetve az egyház hatalmát megmutassák — mint az jellemző volt Nagykőrösön pl. —, visszavágjanak a katolikusoknak. Ez magyarázza azt, hogy az 1820-as években, amikor felszentelték a katolikusok az újjáépített templomukat, a reformátusok is előreléptek. Az 1834-es nagy tűzvész után — amikor sajnálatos módon az ő templomuk is leégett —, szinte erejükön felül vállalkoztak. Neves építésszel készíttették a terveket, s impozáns méretű templomot emeltek föl az alapján.

15 CEGLÉD MEZŐVÁROS BELSŐ TANÁCSA A XVIII. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN ÉS A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN A mezőváros egységét is jelentő református magisztrátus hegemóniájának megtörése a XVIII. század közepétől ment végbe. A katolikusság politikai szerepének növelése nem az eredeti 12 fős református tanács létszámának csökkentésével történt, hanem a szenátorok számának emelésével. Tehát, csökkent a reformátusság hatalma, de számuk nem, mint azt a tanács jegyzőkönyve is bizonyítja: „ezenn Várost eleinte tsupán reformátusok lakván akkor tsak Tizenkét Tanátsbeliek voltak, és azoknak az eddig szokásban volt Húszon négy személyekre lett szaporodások onnan eredhetett, hogy ezen Várost az Apátzák bírván, és ezeknek idejekben a' Catholikusok meg szaporodván, szinte annyi Catholikus tetetett Tanátsbelieknek mint Református volt".

16 Az 1812. évi tanácsi választások idején következő összetételű volt Cegléd mezőváros magisztrátusa:

17 KATOLIKUSOK KEFÜRMATUSOK Jakab Mátyás Csizmadia Gergely Kamasz János Csizmadia János Lengyel Mihály Csurgai Mihály Lovas Péter Farkas Mihály Malovetz Pál Geszteli János Nagy Imre Józsa András Sági Mihály Kis Pál Szunyogh Mihály (öreg) Mala János Szunyogh Mihály (ifjú) Siket János Terényi Pál Szűcs Mihály Túri József Várótzi István Zsemlye Gergely Vágó János A magisztrátus létszáma esetenként, ha a szükség megkívánta, változott, növekedett. Pl. 1804-ben, mivel „észre vetődvén, hogy a' Tanátsbeli Urak közül némelyek öregségek, mások pedig Egésségekben meg eső erőtlenség miát az kivált Kívülről, úgy mint Dézmálás, Conscriptiok, mérések alkalmatosságával szükséges szolgálatokban elő nem állhatnának, következés képpen ezenekkel tsak Egy némely erre alkalmatosok terheltetődnének", s ezért „super numera-