Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

3. CEGLÉD MEZŐVÁROS A XVIII. SZÁZADBAN ÊS A XIX. SZAZAD ELSŐ FELEBEN Cegléd mezővárost a tárgyalt időszakban alapvető változások érték, amelyek egészében determinálták a jogi státusát, autonómiáját, társadalmi-gazdasági viszonyait, s nemkülönben a településrendszerét. E változások három időbeh csomópontra sűrűsödnek: a XVIII. század közepe, a XVIII. század hetvenes-nyolcvanas évei, valamint a XIX. század közepe eseményei kapcsán. CEGLÉD MEZŐVÁROS JOGÁLLÁSA, AUTONÓMIÁJA A török hódoltság korában Cegléd mezőváros — társadalmi-gazdasági szervezettség, autonómia tekintetében — kevésbé különbözött a két szomszédos mezővárostól, Kecskeméttől és Nagykőröstől. Földesura, a Clarissa apácarend a királyi Magyarország területére kényszerült, Budáról Pozsonyba tették át székhelyüket. A földesúr és a mezőváros közötti kapcsolat azonban nem szakadt meg, a clarissák új székhelyükről is ügyeltek a hódoltsági területen fekvő jószágukra. Ez a fennhatóság kiderül a ceglédi jobbágyoknak egy 1772-ből való instanciájukból is, amelyben így nyilatkoznak: „hogy penig mindenkori hívségünket annál jobban is meg mutassuk, el múlt reghi Attyainktül, örökös emlékezettül fel kegyesztett hogy amidőn, azon pogány Török Nemzet, ezen Apostoli Fölshcges Koronás Hazánkot (: Istennek látogatásábul :) Maga kegyetlen birodalma alá tartotta, ezen szegíny Város mint zokogó Galamb annak éles körmei között az nagy adóban nyögött volna, noha akkori időben nagy szorongatásokban lévén. Nagyságtokhoz eleink szívébe bé gyökerezett szeretette mind az által megh nem hűlt, hanem inkább azon iparkodott szeginy Városunk hogy akkor Posonyban lévő Méltósághos féő Tisztelendő Conventnek is obtingens Jobbágyi Köteleségnek Censusbéli fizetését alatomban is föl vehesse, a' mint föl is vette.. ."* A törökök kiűzése után a Clarissa rend visszaköltözött Budára, s tiszttartója által újra szorosabb felügyelet alá vette jószágait, közöttük Ceglédet is. A mezővárosi autonómia tulajdonképpeni változása a XVIII. század közepétől kezdődően ment végbe, akkor, amikor 1744-ben contractusban kívánták rögzíteni a jobbágyság tényét, majd 1749-Лэеп pedig az apácák urbárium behozatalával igyekeztek szabályozni, meghatározni ceglédi jobbágyaik kötelességeit, az úrbéri viszonyokat. Ez az időszak általában országosan a földesúri hatalom kiterjeszkedésének periódusa. Bár, a földesuraság ekkor még csak tiszttartója révén képviseltette magát Cegléden, Budáról irányították a város sorsát, mégis megtették a szűk-