Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 3. Cegléd mezőváros a XVIII. századbanés a XIX. század első felében (Novák László)

séges lépéseket a viszonylag szabad mezővárosi paraszti közösség, autonómia, a társadalmi-gazdasági egység felszámolására. Nemcsak Cegléden volt ez így, más mezővárosokban — mint Nagykőrösön is

2 — hasonló tendencia érvényesült ebben az időszakban. Cegléden az 1749-ben kibocsátott, s 1751-ben törvényerőre emelt urbáriummal még a gyakorlati birtokbavétel, a közvetlen földesúri fennhatóság nem történt meg, a cenzuális viszony maradt továbbra is érvényben. Mária Terézia királynő 1768. január 1-én kibocsátott úrbérrendelete viszont újabb ösztönzést adott Cegléd földesuraságának is a gyakorlati birtokbavételre. Nemcsak az újabb urbáriumokat bocsátották ki (1769, 1773, 1780 stb.), hanem erősödött a földesúrnak a cenzuális viszony felszámolására irányuló törekvése is, s a szabad paraszti közösség jobbágy telekszervezeti viszonyok közé történő szorítása. A földesúr és a mezővárosi communitas kapcsolatában döntő fordulat következett be 1780 után, Mária Terézia halálát követően. II. József király az első szekularizációs rendeletével, 1782. január 12-én megszüntette a komparatív szerzetesrendeket. Ennek értelmében oszlatták fel a Clarissa apácarendet is, amelynek földbirtokai (köztük Cegléd) a kincstárra szálltak. A különböző szerzetesi birtokokból, a királyi kamara fennhatósága alatt szervezték meg a vallásalapítványi uradalmakat. Cegléd mezőváros a pesti kerülethez tartozott. A vallásalapítvány, mint földesúr, 1782-től intézményesítette jelenlétét Cegléden. Megszervezték az uradalmi hivatalt, s fokozatosan végrehajtották a jobDágytelki viszonyoknak megfelelő határrendezést, a jobbágybirtokok és a földesúri majorsági birtok elkülönítését. A vallásalapítványi uradalom felső hatósága a Helytartótanács volt, az nevezte ki az uradalom tisztségviselőit, alkalmazottait, a prefektus javaslata alapján. A prefektus a kerületi igazgatóság élén állt: a Pest Kerületi Királyi Igazgató Hivatal igazgatói tisztét töltötte be. A kerületi hivatal alá tartozott közvetlenül a tiszttartói hivatal, amely Cegléden működött, s az Officionatus Regius Politicus Fundationalis, vagyis az Uradalmi Királyi Tisztség nevet viselte. A vallásalapítványi uradalom megszervezése idején, az 1780—1790-es években az inspektor, nevezetesen Nagy József intézte a ceglédi uradalom ügyeit. Később, a tiszttartó (mint az apácák idejében is), a provizor feladata lett az uradalom irányítása, ö gyakorolta közvetlenül a földesúri jogot, ő elnökölt az uradalmi tisztiszék ülésein, ellenőrizte az uradalmi tisztek munkáját: a szám tartót (rationalista), a kasznárt (frumentarius), és az ispánt (spanus). Természetesen önálló intézkedési köre korlátozott volt, a Helytartótanács, s a kerületi igazgató utasításait hajtotta végre. A tárgyalt időszakban a ceglédi uradalom tiszttartói hivatalát a következő személyek vezették: XVIII. század közepe ? — 1790 1790 — 1816 1816 — 1822 1822 — 1837 1837 — 1862 A tiszttartó, a számtartó és az ispán voltak az uradalom vezetői, ök alkották az uradalmi gazdaság irányítását végző testületet, a Tiszti Széket vagy a Gazdasági Tiszti Széket. Hetenként üléseztek, s meghatározták a következő mezőgazdasági munkák végzését, és birtokigazgatási ügyekkel foglalkoztak (házSalmaister Miklós Ruttkay Dániel Fórián Antal Ritter József Memlaur György Ferenchich József