Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

ságot alkotott. A ceglédi rendészet tizedekbe osztott szervezete törvényesen az 1659. évi 16 te. szerint is kötelezve lett 12 Ft büntetés terhe alatt a gonosztevőket elfogni és a vármegyére, Fülekre kísérni.

90 Ez a vármegyei rendészeti szervezet is az 1640-es évektől vált általánossá, amikor a menekült Pest vármegye a török hatóságok nemtörődömsége következtében egyre inkább éreztette jelenlétét a hódoltságban. Például az 1649. évi csemői tanúk sorában találjuk meg Németh Andrást, aki akkor így vallott: „... ennek előtte Czegléden laktomban a Nemes Pest Vármegyének jurátus assessora voltam ...". Tehát akkor Cegléden a menekült magyar vármegye egyik esküdt ülnöke lakott, s intézkedett. A rendészeten kívül a Füleken tartózkodó vármegye a hódoltsági területen levő nagyobb települések képviselőit a vármegyei élet minden megnyilvánulásában szerepeltette. így, 1660. jan. 8-án, Pest vármegye közgyűlése elhatározta, hogy bizottságot hív össze az élelmiszerek árainak, valamint más árak és bérek meghatározására az országgyűlés határozata szerint, amelybe Kecskemét, Cegléd, Nagykőrös, Dunapataj, Vác és Ráckeve hász-városok és még kilenc falu bíráit is beveszik. Azonban a vármegye hajtotta be a királyi dikális hadiadót, amely Cegléden 1657-ben egy portára már 6 Ft-ot tett ki. Ugyanez 1661-re már portánként 8 Ft-ra emelkedett. Korábban még az 1608. évi országgyűlés határozatának megfelelően Cegléd lakói Nógrád, 1594—1663 között magyar végvár javításában részt kellett hogy vállaljanak. E vármunka (gatuitis labor) megváltására portánként 1 Ft 65 dénárt fizettek. Az egyházi tizedek, amelyeket időnként különböző tizedbérlők kezeltek, 1634-ben már évi 200 Ft-ot jelentettek. A tized 1666ban is, valószínűleg másodbérletben, Cegléd városáé évi 200 Ft-ért, ahogy ezt Horváthy János, a váci püspökség helynöke (vicarius) és tizedbérlője regesztrumába feljegyezte. Erről Pongrác György váci püspök számadásában 1674-ben az szerepel, hogy Cegléd 200 Ft-ot és egy patyolatot, s Nyársapáti pedig 21 Ft-ot Pély András úrnak (tizedbérlőnek V. E. !) megadta.

91 Ennek előtte még 1619-ben Bethlen Gábor, Vác elfoglalása után, a püspökség tizedeit is lefoglalta. Ugyancsak egy másik, 1612. évi feljegyzés szerint Ceglédet és Kecskemétet, Eger eleste óta (1596 óta V. E.!) a régi szokás ellenére Erdélyben adóztatták. Esterházy Miklós nádornak, 1628. ápr. 14-én kelt leveléből ismeretes, hogy Bethlen Gábor fejedelemnél közbenjárt Ceglédnek az apácákhoz való teljes visszaadásáért. A Pozsonyban élő apácáknak földesúri adóikat a ceglédiek évi 400 Ft-tal váltották meg. Azonban némelykor az apácák kérésére halat is kellett adni.

92 Cegléd török rendre való adói közül a fejadó (vagy harács) volt a legfontosabb. Kivetése marhaszámmal és főre való adózással történt, s mindig megadott arany- és ezüstérmékben fogadták csak el. A másik egyes szultáni adó, a felvásárlás megváltása (isztirah) volt. Erre Cegléden 1637 körül egy hane adófizetőre négy kila gabonát, kilánként 6 dénárért számítottak. Ekkor Cegléden 40 hane után 160 kila gabona szabott árát fizették be. A határban legelő ökrök után darabonkénti egy török akcsét (két magyar dénárt) adtak. A menyasszonyi illeték (resmi arusz) címén szintén adóztak. Ceglédnek, Nagykőrössel együtt évi 200 szekér tűzifát és 200 szekér szénát kellett Budára adóként felszállítani. Ezt a szállítás-eladás megváltása (resmi szür-szat) címén követelték meg, mégpedig Szent György és Szent Demeter napjára, két részletben. A budai pasának, a budai török kincstár mukátáhivatalának vezetőjének, a nazur bégnek, s a török adóbeszedőknek, a szubasiknak ezenkívül még rendszeresen ajándékot vagy vendéglátást kellett nyújtani. 115