Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

I. Természeti, földrajzi viszonyok - 1. A város és környékének természeti-földrajzi vázlata (Rakonczai János)

ban 2300 méter mélységben breccsásodott alsó-jura és felső-triász mészkövet találtak. Ceglédtől DNy-ra Táborfalva és Lajosuiizse térségében triász, alsókréta, DK-re pedig Szolnokon szintén alsó-kréta üledékek is előfordulnak (JUHÁSZ Ä. 1969). Esetleges jelenlétük azonban leginkább a város keleti területén feltételezhető, ugyanis a Ceglédtől D-re mélyített fúrások fiatalabb, áthalmozott üledékei zömmel helyi eredetűek és az alaphegység korábban említett típusainak törmelékéből áll. Kainozoikum A földtörténeti újkor elején Cegléd környékén szárazföld volt. A karbon óta tartó hosszú lepusztulási folyamat — mely alatt több km vastag kőzetösszlet is lepusztulhatott — egészen a miocénig tartott. A miocén során újra aktivizálódott Cegléd környékén az az ÉK—DNy-i irányú regionális szerkezeti vonal, amely feltehetően a Kárpátok és a Dinaridák egymással szembe ható szubdukciós (alátolódó) folyamatának eredményeként jött létre (STEGENA L. 1973). Ennek hatására a szerkezeti vonal két oldalán eltérő kőzetfelépítő folyamatok uralkodtak. A szerkezeti vonaltól délre feltehetően a — lemeztektonika-elméletből ismert — litoszféra alábukása hatására előnyomult a tenger, míg attól északra a kompresszió eredményeként szigetív típusú, andezites vulkanizmus kezdődött. A két területrészt ezért külön célszerű ismertetni. A szerkezeti vonaltól délre (Cegléd belterületétől D-re és K-re) transzgreszsziós jellegű, észak felé vastagodó üledéksor keletkezett. Ez a kristályos alaphegység és a litológiai és faunisztikai adatok alapján biztosan alsó-pannóniai képződmények között levő rétegcsoport a bennük talált felső-tortonai és szarmata fauna alapján sorolható a miocénbe. Szerkezete egy ciklusban való keletkezésre utal. Az alsó részen breccsa, konglomerátum, arkózás homokkövek és kevés márgabetelepülés, majd a konglomerátummal szabálytalanul váltakozó — többnyire karbonát, ritkábban agyag vagy kova kötőanyagú — homokkövek következnek. Ezek a faunamentes rétegek alkotják a rétegösszlet legnagyobb vastagságú részét. Ezekre jól korrelálható faunájú (pl.: Elphidium hatierium, E. josephium, E. aeuleatum, Trilooulina gibba, Qvinqveloculina mayerína, Q. sarmatica, Rotalia breccaii, Nonion depressulum) tengeri felső-tortonai, illetve szarmata üledékek települnek. A szerkezeti vonaltól északra a miocén során tetemes vastagságú (az Újszilvás—2. sz. fúrásban 1138 métert haladtak benne anélkül, hogy keresztül tudták volna fúrni) kőzettanilag differenciálódott, de többnyire andezitnak tekinthető vulkáni összlet halmozódott fel, mely helyenként kissé tufitos. A vulkáni kőzetek földpátjai esetenként karbonátosodtak, az andezit mellett pedig dacetoandezit, dacit és dacittufa is előfordul. Az Újszilvás—3. jelű fúrásban (Cegléd keleti részén) a vulkanitösszletre 10 méter vastagságban agyagmárga települ, melyben vulkánit és Ostracoda héj töredékeket tömegesen tartalmazó mészkő törmelékdarabok vannak. E réteg és az erre települt 40 méter vastag márga, mészmárga teljesen bizonytalan kórű, de a karotázs vizsgálatok alapján a miocénbe sorolják legnagyobb valószínűséggel. A szubdukciós folyamatok lelassulásával, majd befejeződésével a terület kissé kiemelkedett és az üledékképződés szünetelt, rövidebb ideig tartó lepusztulás kezdődött. Erre a miocén végi, pliocén eleji lepusztulásra utal, egyrészt az, hogy az alsó-pannóniai képződmények eróziós és szerkezeti diszkordanciá-