Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

hos gazdák. A bárányok után viszont tizedet szedtek. Az egész budai szandzsákban ekkor Kecskeméten találhatjuk a legjelentősebb juhászatot. Cegléd 1546ban a második, de 1562-ben már csak a harmadik helyet Kőrös után foglalta el. A méhészetben szintén Kecskemét és Kőrös járt az élen. Cegléd a budai szandzsák 12 hász-városa között a méhészetben csak a 6. helyen állott. A sertéstenyésztésben Cegléd viszont az említett hász-városok között a negyedik helyen járt. A sertéstenyésztésben az említett hász-városok között Nagykőrös állt az élen Váccal együtt. A legelőterület „szekér" mértékének jelentős megnöveke7. táblázat: CEGLÉD ÁLLATTENYÉSZTÉSE 1546—1562 KÖZÖTT Évek Juhok Bárányok Méhkasok Sertések Legelőterület száma száma száma száma szekérben 1546: 2856 db 2100 db 200 db 25 db 240 szekér 1562: 1194 db 3000 db 1250 db 975 db 2975 szekér dését 1562-re talán az ökrök számának gyarapodásával értelmezhetjük. Ha 2000 „szekér" nagyságú legelőterületet, ugyanannyi hold nagyságúnak fogadjuk el, akkor Cegléden a 20 ezres gulyát 1562 körül feltételezhetünk. Az 1562. évi defter feljegyzéseiben mintegy 40 arany Ft értékű borsó- és lencsetermésről, s cca. 140 arany Ft értékű len-, kendermagtermésről, valamint kb. 67 arany Ft értékű gyümölcstermésről kapunk adatokat. Cegléd szőlőműveléséről Oppel Jenő úgy tájékoztat, hogy az öreghegyen a berceli határban folyt. 1562-ben 16 000 pint mustot szüreteltek le, ami mintegy 273 hl termést jelentett. Cegléd, akárcsak a szomszédos hász-városok is, hagyományos termelőmód formáit alakították tovább. Gazdasági termelésükben eltérések és azonosságok egyaránt megtalálhatóak voltak. Nagykőrösön túlnyomóan szerepet játszó kertes gazdálkodási módot egy 1571. évi tanúvallomás alapján Cegléden is megtalálhatjuk, de itt valószínűleg nem játszott túlnyomó szerepet.

68 Cegléden a kertes termelőmód szervezetét, a lakótelek kettős osztottságát csupán a nagygazdák, a piacra nagyban ökröket tenyésztők követték. Ezek a kereskedő nagygazdáknak meggazdagodásukban pontosan a kereskedelem igényeihez való alkalmazkodásuk játszott szerepet. Cegléd helyi kereskedelmének mértékére vet fényt a két defterbe feljegyzett piaci és vásári illetékpénzek öszszeg. 1546-ban ez mindössze 6,66 arany Ft-ot, de már 1562-ben 33,33 arany Ft-ot jelentett. E két év közötti időszakban ezek az összegek valójában elég alacsony szintű helyi kereskedelemről árulkodnak. Cegléd azonban a távolsági kereskedelembe is bekapcsolódott, s ebben kétféle szerepkört is ellátott. Az egyiket Balázs deák gyöngyösi kereskedő reprezentálta, aki Gyöngyös és Nagyszombat (ma Trnava) közötti útvonalon járt kizárólagosan, s ehhez szükséges árugyűjtő körét Ceglédre is kiterjesztette. Három kiemelt árucikkel foglalkozott; az ökrökkel, a nyersbőrökkel s a posztófélékkel. A váci török vámnaplók 1560. szeptember 22-i feljegyzései között ceglédi tőzsérek 850 ökör, illetve 100 juh elvámoltatásával szerepelnek. Ugyanott, 1562. júl. 22. és 1564. márc. 2. között, Ceglédről 1645 db ökröt, 159 db lovat és 1000 db juhot vámoltattak el. A váci török vámnaplók fenti feljegyzéseiből tíz ceglédi tőzsér nevét ismerjük meg; mint Petri Demeter, Galambod Mihály, Somodi