Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

Orbán, Kasztellan János, Nagy Bálint, Nagy Gergel, Mészáros Imre, Hernyáki András, Fekete Jakab és Vasatlan János. A váci vámnaplók fenti feljegyzései között a ceglédieket az élő állatok kivitelében csak Kecskemét előzi meg. A ráckevei és dunaföldvári török vánmaplókban az 1562—1564 közötti években feljegyzett tőzsérek között ceglédiekkel nem találkozhatunk. Ebből arra következtetünk, hogy akkor a távolsági kereskedelem iránya főleg a váci vámhoz kötődött. Ceglédről Vác felé Túrán keresztül közvetlen útvonal vezetett. Ezen az útvonalon járhattak az említett ceglédi tőzsérek is, akik az 1563/64. évi kilenc hónap alatt kivitt ökrökért csupán fejenként mintegy 3146 arany Ft jövedelemre tehettek szert, azok eladásából.

69 A távolsági kereskedelemben rendszeresen szereplő ceglédi nagygazdák a helyi társadalom leggazdagabb j ait képviselteik. A személyes jövedelmükre utaló egyetlen adatunk is valószínűsíti, hogy a gabonafélék és az élő állatok eladásából a nagygazdák évi több ezer forintos jövedelmet is elérhették, akkor, amikor 1589-ben Kecskeméten egy ökör ára 10—11 Ft volt. Cegléd társadalmának középső rétegéhez tartoztak a kézműiparral állandóan vagy csak időszakosan foglalkozók. A török defterek feljegyzéseiben csak a kovácsok kerültek név szerint feljegyzésre. Azonban az 1562. évi defter említi a ceglédi vágóhíd illetékét. Ez akkor 200 török akcse, azaz 2,66 arany Ft-ot tett ki, ami a török rendelkezések szerint mintegy 100 ökör vagy 800 juh évi levágását jelentette. Ez az adat a ceglédi nyersbőrkikészítés jelentős mennyiségét bizonyítja, s akkor több mészáros, tímár és szűcs működését feltételezi. Ugyancsak az 1562. évi defter 11 őrlő kerékkel dolgozó malmot említ, s ez feltehetőleg ugyanennyi molnárt is jelentett. Azonban a jelentős árpatermelésre számítva, amikről az 1546. évi defter tudósít, a söripar is képviseletet nyerhetett. A szőlőtermelés is lehetővé tette a kádár- és bognármesterek megélhetését. A ruházati ipar közül a szabó-, csizmadia- és vargamesterek is dolgozhattak. Munkájuk a legtöbb esetben szoros kapcsolatban maradt a mezőgazdasági munkákkal. Cegléden is, mint Kecskeméten, a mestereik iparoslegényeiket Péter és Pál napjától Szent Mihály napjáig (jún. 29.—szept. 29.) aratásra rendelték ki, ahová maguk is elmentek, hogy évi kenyérszükségletüket megszerezzék. Mészáros László megállapította, hogy az iparosneveket viselők száma Cegléden az 1546. évi 13%-ról 1562-re 8%-ra csökkent le. Mészáros további következtetésre alkalmas kutatásai közé tartozik, hogy kimutatta a budai szandzsák területén a XVI. század közepén megalakult céhek közül a legjelentősebbek Kecskeméten és Ráckevén működtek. Valószínű, hogy a Cegléden dolgozó mesterek a kecskeméti vagy ráckevei céhek vidéki bejáró tagjai lehettek, s itt csak a XVII. században alapíthattak önálló céhszervezeteket.

70 Cegléd népe már a reformáció kezdetén az 1540-es években felvette az új vallást, s erre a hagyomány szerint Máté és Balázs nevű papok prédikációi vették rá. A ceglédi református egyház levéltárában megmaradt feljegyzések szerint 1546-ban Bakonyi János egyházkerületi főfelügyelő (szuperintendens) lelkészi idejében már lelkészképzést folytatott. A protestáns iskola vezetője akkor Szegedi Kis István volt. Az 1546. évi defterben három pap név szerinti feljegyzése szerepel: Máté pap, Tamás pap és Orbán pap. Az 1559. évi defterből már többet tudhatunk meg. Máté pap ismét magában szerepel, de Tamás pap fiával, Benedekkel együtt, a feljegyzés szerint, Dunapatajra szökött. Orbán pap, Bálint fiával szintén ugyanakkor került összeírásra. A nős papok minden valószínűség szerint protestáns lelkészek voltak. 1562-re már csak Orbán pap szerepel a fiával. Ezért már az 1546. évi defter akaratlanul is a katolikus vallás teljes meg-