Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

művelésre és állattartásra alapozott termelés arányait más termelési érdekek teremtették meg. Cegléden a szántóművelés az adott lehetőségek között ismeretlen mértékű, viszont az állattartás jelenthette az árutermelés kiemelkedő ágazatát. Az élő állatok értékesítése szolgálta a jobbágyparaszti pénztőke felhalmozásának nagy lehetőségét. Az állattenyésztéshez szükséges legelőterület, illetve a legeltetés rendjének biztosítása közösségi jellegű volt, amelybe azonban az uradalom beleszólt. Az állatállomány, mind a „munkaállatok", mind a „heverőhízó állatok" megkülönböztetése, ami a külterjes árutermelő állattartás szükséges velejárója, valamint a nagy mennyiségű állatcsordák eltartására alkalmas, de közös használatú legelőterület eleve feltételezi az együttműködést, ezt azonban az uradalom korlátozta. Hiszen a legelők korántsem mindenütt egyenletes minőségűek és a különböző táplálékigényű állatokkal csakis valamilyen rendszerben használhatók fel. Feltételezzük, hogy a klarissza apácák uradalma a maga részére a legjobb legelőket tarthatta fenn, amelyeken uradalmi cselédséggel állattenyésztést folytathatott. Mivel a szarvasmarhának napi táplálékszerzéséhez mintegy 15 kg fűre és közel ugyanennyi liter vízre van szüksége, így a ceglédi határ legelői csupán bizonyos számú állat tartására voltak elegendőek. A legelő felosztásában azonban nemcsak a helyi uradalom, hanem a szomszédos köznemesi földesurak gazdálkodása is akadályozta, mintegy beszorította a ceglédieket. Ezekből a határhasználati feszültségekből jöttek létre a ceglédi határviszályok, amelyekről 1376—1526 közötti időszakból 15 oklevélben leírt erőszakos cselekmények esetei számolnak be. A legkirívóbb és legtovább tartó perlekedés a Nyársapáthy családdal folyt le.

37 A Nyársapáthyak és Cegléd viszálykodása 1440—1480 között ment végbe. Közvetlen oka a korábban Ceglédhez tartozó Besenyőegyház, Töröttegyház, s Kőegyház nevű területeknek 1434-ben Zsigmond király általi eladományozása volt a Nyársapáthyaknak. Az eladományozott legelőket korábban a ceglédiek használták és amikor elestek ezektől, hosszas viszálykodásba kezdtek. A legelőterületek elvesztése közvetlenül a mezőváros jómódú vezetőrétegének, a tőzsérkedő gazdáknak okozott jelentős károkat, de közvetve a cselédek munkaalkalmának a csökkenését is jelentette.

38 A viszálykodás kezdetén, 1444. október végén az óbudai apácák ceglédi népei, amikor Nyársapáthy István estefelé rossz szándék nélkül a városba jött, s ott egy szabómesternél megszállott, meghúzatták a harangot, fegyveresen a piacra gyülekeztek. Majd elkezdték nyilazni, s ha el nem menekül, megölik. Két lova a nyilazástól kimúlt és három megsebesült. Az apácák embereinek nevében Imre deák a per kapcsán azt adta elő, hogy Nyársapáthy István az egyik ceglédi embert bántalmazta, alig tudták a kezei közül kiszabadítani. Ez az eset folytatódott. Az eset következményeként 1455. dec. 9-én Pest vármegye szolgabírái I. Ulászló királynak jelentik, hogy az óbudai apácák panaszára a szomszédos birtokosokat kihallgatták. Igaznak találták a panaszt, mert Nyársapáthy László a Cegléd keleti határrészével szomszédos Besenyőegyház és Töröttegyház között fekvő Feketehalom nevű terület egy részét saját birtokához csatolta. E területrészt ezért visszaiktatták Ceglédhez. Azonban a Nyársapáthyak ennek ellenére sem adták vissza a Feketehalom nevű területet, mert 1456 januárja és 1458 decembere között további négy megyei jelentést ismerünk. A szolgabírók jelentései a ceglédiek igazát támasztották alá. Alig telik el egy évtized és a budai káptalan és Mátyás király oklevele bizonyítja, hogy Nyársapáthy György fegyveres jobbágyokkal megtámadta Ceglédet és a Feketehalom nevű területet erőszakosan visszafoglalta. Az 1466. január 6-án és március 24-én kiállított oklevelekben leírtakhoz hasonló eseményekről számol be az 1476. júl. 28-án kelt