Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 2. Cegléd az Árpád-kortól a török kor végéig (Vass Előd)

következő oklevél is. Dabasi András szolgabíró vizsgálatából jelenti, hogy Nyársapáthy György udvarmestere, Éliás tetétleni embereivel lekaszáltatta a Ceglédhez tartozó Tófő, Dajkaárok és Pálusrét nevű kaszálókat és azokat továbbra is használja. Közben a ceglédiek is visszaütöttek, 1469-ben 122-en rátámadtak a Nyársapáthyakra, csordáikat elhajtották és a legelőt visszafoglalták.

39 Korábban már a körösi határ szomszédságában is voltak kisebb összetűzések, Balay János körösi tiszttartó, az 1405. máj. 6-an kelt oklevél szövege szerint, 61 körösi jobbággyal, a közös Haraszt nevű helyet foglalta el és gyújtotta fel. Húsz évvel később pedig Székely Gergely körösi tiszttartó 63 körösi jobbággyal, a Tölgyerdőben hat ceglédit megtámadott és kikergette őket az erdőből.

40 A ceglédieket ért sérelmek közé tartoztak a Ceglédről más vásárra hajtott hízott ökrök útközbeni elhajtásai is. II. Ulászló király, 1508. jan. 22-én, kiadott oklevele öt ceglédi jobbágyot sorol fel név szerint, akiktől a nánai várnagyok elvették ökreiket.

41 A valószínűleg tőzsérkedő ceglédiek vagyonszerző törekvései említett események korlátozták. A mezőváros vezető társadalmi rétegét alkotó gazdák nem teljes önrendelkezésük következtében gyakran kerültek szembe a földesúri tiszttartóval is. 1491-ben kikergették az apácák tiszttartóját, s utána a bíró és az esküdtek szedték be az adót. Ez annyit jelent, hogy a nagygazdák akarták átvenni a teljes önrendelkezést a mezőváros felett gyakorolt földesúri joghatóság háttérbe szorításával. Ez a törekvésük csupán részben sikerült, mivel már 1509-ben kelt oklevél szerint akkor Budai Sebestyén deák, tiszttartót a felindult ceglédiek agyonverték. Ebben az oklevélben 181 ceglédi (háztartásfő-) jobbágygazdát helyeztek vád alá. Tehát ekkor kollektív megmozdulás történt.

42 A lehetetlenné tett tiszttartók helyébe viszont mindig újak érkeztek, és így a társadalmi küzdelmek folytatódtak. Korábban az óbudai klarissza apácák teljes földesúri joghatóságot gyakoroltak az adószedésben, a határhasználatban és az úriszéken való ítélkezésben. Legalábbis ez a három földesúri jog sértette a legjobban a fenti oklevelek tanúsága szerint a ceglédiek önrendelkezését. Cegléd önkormányzati szerve, a tanács általános érdekvédelmet látott el. Az érdekek pedig döntő többségükben gazdasági vonatkozásúak voltak. A mezőváros lakóinak gazdasági érdekvédelme a gyakorlatban számos szabályozó intézkedésben nyilvánult meg. A tanács legfontosabb szabályozó tevékenysége az adók kivetése, valamint a piacok és vásárok megtartása volt. Az adóegységül szolgáló jobbágytelek és a vele eredetileg egységes jobbágygazdaság (háztartás) között a telekosztódás és az osztatlan telkek benépesülése következtében a XV. század végére nagymérvű eltolódások álltak elő. A földesúri érdek a telkek felosztása, de a nagygazdák érdeke az osztatlan telkek fenntartása volt. A szabályzás a földesúr és a tanács egyezkedésétől függött. Az adó egysége a telek, a legfőbb földesúri adó a földbér (census) és az ajándék (munera) volt. Ezenkívül a váci püspököknek a termésből tizedet (décima) kellett adni. A király pedig a megye szerveivel a portális hadiadót (subsidium) szedette. Az apácák még több kisebb földesúri jövedelemmel rendelkeztek, mint a kocsmáitatás, malomhasználat stb. A tanács szerepe az adófizetésnél az adóegységek, a telkek megállapításában és a különféle kisebb kirótt földesúri takszák együttes kezelésében nem merült ki. A ceglédi tanács másik lényeges szabályozó szerepét, a hetipiacok és a háromnapos éves vásárok rendjének megtartásában és a különféle szokásos helypénzek, illetékek vagy büntetések behajtásában, amelyekkel 1448 óta kizárólagos joggal rendelkezett, láthatjuk. Így az 1521. évi oklevélből tudjuk meg, hogy akkor már a ceglédi vásáron elkövetett erőszakoskodás és gyújtogatás ügyében a tanács saját körében ítélkezett.