Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)

III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)

koponyatörédékeket és egyéb embercsontokat, keleti lejtőjének aljánál kezdődően a dombtól keletre mintegy 150X60 méteres részen gazdag Árpád-kori kerámiaanyagot találtunk. Az előkerült leletek alapján a terület régészeti emlékanyaga: korai típusú, átfúrt peremű bográcstöredékek, kései, derékszögben hajló peremű párhuzamaikkal, durva megmunkálású, hurkos fazékperemdarabokkal a „fehér kerámia" jellegzetes peremszakasz-töredékeivel a XI—

XIII. századra keltezhető. Miután valószínűleg ezt a települést is a tatárdúlás pusztította el, így az anyag keltezésének felső határa is ennek időpontjával megegyező. (Bár rövid újratelepülést itt sem zárhatunk ki.) (2. térkép 8., X. t. 1—8., XI. t. 1—8.) 5. Cegléd—Bécsi hát. A területen 1926^ban már folyt ásatás, amikor a Jászberényi út építésekor csontokat találtak. A „dokumentáció" és a fényképanyag, valamint a leletek a második világháború alatt elpusztultak, csak Oppel Jenő és Steiner Antal (az ásatásokhoz kirendelt városi hivatalnokok) feljegyzései maradtak az utókorra a CKM Adattárában.

87 Ezekből a következők derültek ki: a lelőhelyet pontosan meghatározza: a megyei út építése során (mai Kátai út) kerültek elő a leletek, a vasúti töltéstől négy kilométerre kb. 200 m hosszan. Több téglasírt tártak fel, a legtöbb sírban csak 1—1 tégla volt a váz mellett, egyetlen „teljes téglasírt" találtak, kisgyermek sírja volt. „ ... megszámlálhatatlanul sok csontváz."

88 Datáló jelentőségű lelet is került elő, „fillér nagyságú ezüst dénár",

89 amelynek koráról azonban ellentmondó adatok vannak.

90 A helyi sajtó mint Árpád-kori leletről emlékezik meg a temetőről.

91 1980 tavaszán a Kátai úton az úttal párhuzamosan, attól mintegy 5—6 méternyire árkokat húztak. Az árkok mérete: sz.: 2 m; mélységük: 1,5—2 m volt. A munkálatokat géppel végezték, leletmentésünk

92 az árkok falának megnyesésére, az ott található objektumok rajzolására, a nyesés során előkerülő leletek összegyűjtésére korlátozódott. Az árkok falában házak, szabadtéri kemencék és hulladékgödrök metszete egyaránt látszott. Leletmentésünkkor előkerült anyag alátámasztja azt a korábbi feltevést,

93 hogy a Bécsi háton

9

^ levő település a tatárjárás korában pusztult el. Példának hozzuk fel erre a dokumentációban II/7. objektum — kemence — tapasztásrétege alól előkerült edénytöredékeket. Az erősen profilált, jól átégett peremtöredékek (XII. t. 1—3.), és a spirálvonal díszítésű faltöredékek alapján a kemencék használata a XII—

XIII. századra tehető. A településtől északra, közvetlenül amellett bolygatták meg a falu temetőjét. A sírok feltárására sem volt lehetőség, ezekből leletanyag nem került elő. A környék terepbejárása során őskori és szarmata edénytöredékeket is találtunk (2. térkép 9.). 6. Cegléd—Petrényi tanya. A Tápiószelére és Nagykátára vezető utak között az új 4. számú úttól délre, alacsonyan fekvő vizenyős rét (érmeder?) keleti partján kiemelkedő alacsony domb D—DK-i lejtőjén Árpád-kori edénytöredékek kerültek elő.

95 Hídvégi Lajos ugyanerről a területről szintén Árpád-kori anyagot gyűjtött.

96 Hídvégi Lajos anyaga és saját terepbejárási anyagunk a XII —

XIII. századra keltezhető. Ennek alapján feltehetjük, hogy az itt található település nagy valószínűség szerint a tatárjárás korában pusztult el (2. térkép 10.) (I. t. 2—4.). 7. Csemő—Gerje. A lelőhely nem tartozik ugyan Cegléd közigazgatási területéhez, mégis szükségesnek tartjuk említését, mivel Cegléd és Csemő határán a mai határt jelentő Kis-Gerje csatorna déli (ma Csemőhöz tartozó) partján fekszik.

97 Müller Róbert ásatása során megállapította a kibányászott Árpád-kori