Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)
Cegléd határában az eddigi terepbejárások 81 és ásatások, leletmentések során több Árpád-kori temető, település került elő. 1. Cegléd—Tehenes tanya. Az Örkényi úttól északra, a Gerje eredeti medrének déli partján kiemelkedő homokos partrészen 2—300 méteres területen őskori, szarmata és középkori anyagot találtunk. 82 A középkori település anyaga valószínűleg hulladékgödrökből került elő. A leletegyüttes a település életét XII— XIII. századra keltezi. Jellemző darabjai: erősen profilált, külső falán és peremén átégett, vékony falú vörös fazék töredéke, világosbarna és két helyen átlyukasztott, téglavörös bográcstöredékek, vesszővel besimított, vékony falú fehér és szürke edények vállrészei. Legkésőbbi darabjai XIII. századiak. A legkorábbi edénytöredékek vesszővel behúzott, egyenetlen köröm alakú hullámvonal-töredékekkel, illetve körömbenyomással díszítve. Feltűnő a leletanyagban az ún. fehér kerámia nagy száma, illetve az edények — talaj adottságokból eredő — igen gyengén iszapolt volta. A települést Cegléd területére vonatkozó okleveles adataink alapján név szerint azonosítani nem lehet, legalábbis a korai egyházas helyek között megfelelőt nem találunk (2. térkép 5.) (VI. t. 1—8., VII. t. 1—9.). 2. Cegléd—Rajkort tanya (Huszár dűlő), Hídvégi Lajos gyűjtése. Kései típusú bográcstöredékek, erősen profilált, galléros peremű fazékperemrészek, alig égetett durva szemcsés tálperem. A fazéktöredékek vállán balról jobbra haladó hullámvonalkötegek, amelyeket korongolás közben készítettek. A leletegyüttes idegen anyagú darabja erősen szilikátos tartalmú vörös peremtöredék, keltezése a XIV. századra tehető (?). A leletegyüttesben szereplő ún. fehér kerámiatöredékek a település életét a XIII. század közepéig (tatárjárás), esetleg kissé későbbre is (XIII. század vége— XIV. század eleje) datálják (2. térkép 6.) (VIII. t. 1—6.). 3. Cegléd—Kápolnahegy. A lelőhelyen előkerültek vörös színű rézkori edények töredékei, szarmata kori, finoman iszapolt szürke edények peremtöredékei. Késő Árpád-kori, fehér és szürke kerámia faltöredékei, illetve egy erősen átégett, lekerekített peremszakasz (IX. t. 9.). Két igen korai darabja: bogrács feketére égett peremrésze és magas, fazékforma edény vesszőnyalábbal bekarcolva díszített falszakasza (IX. t. 1.). A lelőhely É—ÉK-i oldalán embercsontok, valószínűleg középkori, templom körüli temető maradványai is előkerültek. A település a XI— XIII. században biztosan létezett, hogy a tatárjárás után újjáépült-e, azt biztosan megállapítani nem tudjuk a gyűjtött leletanyag alapján (2. térkép 7.) (IX. t. 1—10.). 4. Cegléd—Kövespart—Borzahegy—Bábahálom—Temetőhegy. A lelőhely régi érmeder északi partján fekvő, erősen kiemelkedő domb. Ma már csak Temetőhegy elnevezését ismerik. 1926-ban Bartucz Lajos vezetésével 110 sírt tártak fel. 82 A feljegyzések és a leletek egy része elveszett. Téglasírokat, koporsómaradványokat és rosszezüst, valamint bronz ékszereket tártak fel. 83 XI— XII. századi jellegzetes köznépi anyaga (í. László, IV. István és II. Béla pénzei). 1957-ben háromszögelési pont lehelyezésekor ugyanitt csontvázakat tettek tönkre. Bálint Béla a temetőnek három sírját tárta fel. 84 A leletmentés anyaga Kecskemétre került. A csontok antropológiai vizsgálatával Lipták Pál is foglalkozott. 85 1970 augusztusában kisebb hitelesítő ásatást végzett a területen Topái Judit, kutatóárkot húzott a domb déli lejtője alatt,, valamint annak legmagasabb részén. Ez utóbbiban 70 cm mélyen egy 45—50 cm széles árok nyoma mutatkozott, Árpád-kori település nyoma lehet. A kutatóárkokból nagy mennyiségű edénytöredék került elő. 86 Terepjárásunk során a domb tetején kiszántott
