Ikvai Nándor szerk.: Cegléd története (Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982)
III. A város a középkorban és az újkor elején - 1. Cegléd a magyar honfoglalás időszakában és az Árpád-korban (Benkő Zsuzsanna)
történetével foglalkozó kutatók a Félegyházi dűlőbe helyezik a templom helyét. Oppel Jenő szerint 69 itt 70 szántáskor ember- és állatcsontok, edénydarabok és téglák kerültek elő. Az azonosítást — bár nem zárjuk ki — biztosnak sem tarthatjuk. Petróczi Sándor is Félegyházával azonosítja a templomot, illetve faluját. 71 A másik két, északi részen levő romos kőtemplomot sem azonosíthatjuk biztonsággal jelenlegi ismereteink alapján. Mindkettő ugyanezen az északi részen az előző határjeltől, a Szent Demeter-templomtól, illetve egymástól elég távol lehettek. Pontos helymeghatározásukat a régészeti terepbejárás teheti majd lehetővé. Külsőhegyes után a határjárók délnek fordultak, s ugyancsak jó darabon haladva értek el Székhalomig, mely Tószeggel volt határos. Dél felé továbbhaladva értek el Feketehalomhoz, majd egy újabb nagy úthoz (via magna), amely a Tiszához vezetett. 72 Az úttól délre (azon átkelve) egy Szentlászló halma nevű hegyecskéhez értek. A Szentlászlóhalom azonosítása — akárcsak a Feketehalomé — nem biztos. Általában a mai Nyársapát, Cegléd és Törtei határán, a Gerje északi partján kiemelkedő halommal azonosítják, amelyet a XVIII. század óta Nyúlfülhalomnak (Nyúl fülű hálom) neveznek (2. térkép 4.). Az azonosítást valószínűbbé teszi, hogy a következő határjel neve (egy számunkra jelentéktelen tölgyfa után) egy Kappanhalma nevű halom, amelynek helye azonosítható. Ma is így nevezik a Cegléd és Nyársapát közti határ egy részét, a Kappanhalom mint határhalom Cegléd és Kőrös között még 1930-ban is létezett. 73 A Tisza fele vezető út, s a Kappanhálom azonosítása így lehetségessé teszi a két halom azonosságát. A Nyúlfülehalomból őskori, szarmata és középkori leletek egyaránt kerültek elő. Mi itt csak a középkori leleteket foglaljuk össze. Már 1955-ben, Bálanyi Béla terepjárása során XI— XII. századi tárgyak kerültek a nagykőrösi Arany János Múzeumba.™ Még korábban, 1947-ben ismeretlen számú sírt tettek tönkre. Megmentett leletek: „S"-végű hajkarikák, 75 gyöngyök, nyakperec, fonott és fejes gyűrűk, I. Béla, I. Endre, I. László dénárai keltezték a temetőt. 76 1962-ben a domb egy részét elhordták. Ikvai Nándor és Bálanyi Béla megállapították, hogy a templomalap egy részét is átvágták, feldúlták, kb. 60—80 sírt bolygattak meg. 77 Távolabb lakóházak foltjait figyelték meg. 1976-ban újabb emberi csontok és szarmata edénytöredékek kerültek elő. 78 Az oklevél említi még a Tölgy erdő nevű erdőt, melyet a „három város" (Cegléd, Kőrös és Kecskemét) közösen használt. Innen tértek vissza a határjárást végzők a határjárás kiindulópontjára : Szárhomokra. Az 1465-ös határjárás már a szomszéd birtokosok (települések) megerősödését is jelzi, ugyanakkor Cegléd határának kiterjedésére is értékes forrás. A határjelek nagyrészt megegyeznek az 1358-as oklevélben említettekkel. Míg azonban ott egyetlen szomszéd birtokos nem jelentett be „ellentmondást" olyan területre igényt támasztva, amely a határjelek szerint Ceglédhez tartozott volna, 1465-ben azonban több határjel ellen tiltakoznak. Szárhomok határjel ellen Nagykőrösi Polgár Mátyás is tiltakozik, ami valószínűsíti az említett hely mai Csemő területére való helyezését. Az oklevélben következő határjelek ellen a mikebudai birtokosok emelik fel szavukat — minden bizonnyal sikertelenül, hisz mint említettük, városunk Mikebuda felé eső határa a későbbi századokban sem változott. 79 A nyugati—északnyugati (Apácaoromja és a Bényére vezető úttól keletre emelt), korábbi határjelek ellen az irsai (ma Alberürsa része) birtokosok tiltakoztak. Az északi határ (amely a legnagyobb volt) sem volt már biztos, a szomszéd birtokosok itt is ellentmondtak. A keleti határ jogait senki sem vitatta, a délkelet—déli területeket annál inkább a Nyársapáti család és Zabo (Szabó) László, akik a birtokrészük felé eső határjelek ellen emeltek szót. 80
