Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”

fői csodaszarvas-vázlata,

11 mégis — az összefüggések jobb megvilágítása végett — célszerűbb Székely kartonjait előbb elemezni. Forster Gyula, a Műemlékek Országos Bizottságának elnöke már az 1880-as évek végéri kérte Székelyt, hogy a vajdahunyadi vár úgynevezett Aranyházába tervezzen falképeket.

12 Ezt a helyiséget említi Arányi 1866-os leírásában, s építését Mátyás királynak tulajdonítja.

13 Möller István, a század eleji feltárás és restaurálás munkálatainak vezetője viszont úgy tudja, hogy Székely falképei az úgynevezett Mátyás-loggiát díszítették volna. A tévedés oka talán lehetett az is, hogy a loggiában figurális freskók voltak, s Möller feltételezte, hogy helyükre szánták az újabbakat. Bár éppen ő tárta föl, hogy az Aranyház emeleti, keleti falán még jól kivehető volt a hímes toronnyal összefüggő festés egy része. Érdekes kérdés, hogy Székely miért éppen az Arany-féle eredetmonda-regét választotta témájául, hiszen több dolog is befolyásolhatta, s tárgyként kínálkozott: a még meglevő középkori falképek vagy a hely tulajdonosaival kapcsolatos események bő választéka (melyeket egyébként is oly gyakran ábrázoltak). Kérdéses, hogy az eredetmonda kiválasztásánál mennyiben befolyásolhatta az, hogy egy erdélyi középkori épületegyüttes egy részét fogja díszíteni. A Mátyásloggia falképeinek hatása mindenesetre érezhető az Aranyház Székely-féle dekorációjában: ilyen például a címerek fölhasználása (alakjuk, megoldásuk azonos) vagy a felületek dekoratív, növényi jellegű ornamensekkel való kitöltése. A falképek végül is azonban nem készülték el, mivel a Steindl Imre által 1871нЬеп, a helyreállításnál megemelt falak túl nagy súlyt hordoztak, a beomlástól félve újból nekiláttak a helyreállítási munkáknak. így a (kivitelezés egyre tolódott, míg végül Székely betegsége, majd halála végképp meghiúsította a munka befejezését. Mint már említettük tehát, Székely Arany János eredetmonda-feldolgozását (a Buda halála hatodik énekét) választotta témájául. A ciklus egyes jelenetei lényegében illusztrációi a veraszövegnek, olyannyira, hogy az mintegy keretként fogja körül mindegyik, kompozíciót, mint némely könyvillusztrációnál. A hét jelenethez rengeteg előtanulmány, részlettanulmány, vázlat készült; nemcsak a kompozíciókról magukról, hanem az egész együttes elrendezési tervéről is. Székely X. vázlatkönyvében van egy ceruza-, illetve tollrajz, mely úgy tűnik, már a végleges elrendezési tervet mutatja, a terem alaprajzának megfelelően.

14 Az északi oldalon található az első három kép, kibővítve egy végül el nem készült jelenettel: „Enéh és fia", a déli oldalon az utolsó kettő, a terem két végében egymással szemben pedig a negyedik és ötödik kép.

15 A sorozat összes darabjához elkészült a fekete-fehér karton, melyről közvetlenül a falra lehetett volna vinni a freskókat.

16 A színek bemutatására csinált Székely minden jelenethez arányos kicsinyítésben színes kartont is. Ezekhez készült tanulmányok az ugyancsak színes temperavázlatok, minden darabhoz legalább kettő, olykor több is. E két teljes sorozat közül minden esetben azt választottuk elemzéshez, melyeket általában „falképterveknek" neveznek, véglegesnek ható kidolgozásuk miatt. Az első színes kartont a bal oldali részen elhelyezkedő, előre belekomponált szamárhátíves ajtó két részre osztja. Az ajtótól jobbra lovasok csoportját láthatjuk, amint éppen megtorpannak egy folyó előtt a szarvas üldözésében, a bal oldali rész erdejének lombjai között tűnik éppen el a rohanó vad. A háttér-ornamentika csak az ajtó bal oldalára eső részen van megfestve, fölül né|gykaréjos keretekben különböző virágmotívumok. A kép alsó részén található az Arany-féle szöveg, és jelezve van a legalul végigfutó függönymotívum. • 55