Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”
A temperavázlat csaknem azonos kompozíciójú. 17 A sötét kékesszürke háttér előtt négy lovas áll, kettő kissé előrébb, a folyóparton kémleli a túloldalt eltűnő szarvast. A talaj és az erdők lombjainak színe élénkzöld, a folyó fehér tömege közöttük rajzolódik ki, a lovasoknak a barna és szürke árnyalataiból összetevődő öltözéke ismétlődő foltokból álló együttest alkot. 18 Az alakok ruháinak mintái, a háttérdíszítés, a fák lombja és a tájrészletek, melyek anyagszerűen dekoratív mintázatot képeznek inkább, mint valóságos tájképmotívumokat, több ornamentális réteget, síkot alkotnak. A második színes kartonon mindössze három vágtató lovas látható, ezt a kompozíciót a jobb oldalán osztja két részre egy félköríves ajtónyílás. Itt is megtalálhatóak a négykaréjos elemekbe zárt virágornamensek, és alul a függöny. A talaj és annak bokrai csak jelzésszerűek, a száguldó lovasok erős kontúrral összefogott sokszínű foltjai élénken emelkednek ki a háttér gazdag indás-virágos ornamentikájából. A temp era vázlaton 19 a sötétkék háttér dísztelen maradt, a talaj élénkzöldjón dúsabban rajzolódnak ki a sötétebb zöld lombok, a lovasok és lovak színfoltjai barnákból, szürkékből és okkerekből állnak össze. A harmadik színes karton enyhén csúcsíves képmezőjében éjszaka, egy tábortűz körül ülnek a vitézek és beszélgetnek. Az apró ornamensekkel borított háttér sötétjéből világít elő a tábortűz. A láng és a füst kanyargós, világos sávvá redukálódik, megvilágítva a bal sarokban háttal 1 ülő két alakot. A jobb oldali rész földön ülő, illetve lovon közeledő alakjaira esik a legtöbb fény; ez élénk színeikben fejeződik ki. A temperavázlaton 20 a fény-árnyék, világos-sötét színek ellentéte feltűnőbb, erőteljesebb. A kompozíció tökéletesen ugyanaz, mint a kartonon. A lovasok és az emberalakok foltjai ritmikusan váltakoznak, színben és kompozícióban rendkívül harmonikus együttest adva. A negyedik színes kartonon (és ettől kezdve végig) a fönti négykaréjokban már különböző címerek, címerpajzsok láthatóak. A megközelítőleg négyzet alakú képmezőben jobbról balra vágtatnak át a szarvast űző lovasok. A lombok közül kibukkanó negyedik alak egy patakon ugrat át, előtte kutyafalka rohan. A szarvas pedig már a távoli erdő zöld lombjai között tűnik el. A lombok, a fák, a földön fekvő fatörzs, sőt maga a talaj is bonyolult rajzolatú, erősen körvonalazott tarka foltrendszert képeznek. Hasonló együttest alkotnak a lovak és lovasok, csak más színhairmóniában és foltriitmusban. A temperavázlaiton 21 hasonlóképpen a kompozíció vad mozgalmassága uralkodik. A formai megoldás egyébként teljesen egyező a színes kartonéval. A kartonpapíron észrevehető a ceruzával készített raszteres hálóbeosztás, mely a kompozíció megtervezéséhez volt szükséges. Az ötödik színes karton leányrablás-jelenetének gomolygó sokasága lényegében kisebb csoportok, „gruppok" egymásmellettiségéből keletkezik. A hátitérornamentika kulisszája előtt mint egy színpadtéren játszódik le a jelenet. A temperavázlaton 22 a vörös és a fehér szín uralkodik. A háttér sötétkékje előtt az alakok tarka tömege rengeteg színnel megfestve, melyek közül a vörös és a rozsdabarna árnyalatai a leggyakoribbak. Az egyes figurákat, illetve embercsoportokat erős vörösesbarna kontúrok veszik körül. A hatodik színes karton is a nőrablás jelenetéhez kapcsolódik, de itt már a lovon ülve viszik a vitézek a maguk választottját, akik még küzdenek azért elrablóikkal. A sziklás talajt egy-két zöld növényfolt tarkítja, s a háttér sötétjéből dekoratív csoportokként emelkednek ki a ló-lovas-nő hármasok. A bal oldalon itt is egy félköríves ajtó helyezkedik el. Az alakok öltözéke sokszínű, vöN 56
