Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”

seit elvek és ideák adják, addig az utóbbinak Herder esztétikája és filozófiája, valamint a német romantika szolgálnak kiindulópontként. A romantika, mint határozott társadalom- és tudattörténeti változások eredményeként létrejött irányzat szolgált alapul azután az új nemzetfogalom kialakulásához, így vált a nemzet (és annak ikialakulása) új mítosz tárgyává, mint ősi és organikus közösség — a közös múlt, a nyelv, a kultúra, tradíciók (sőt a „faj", a „vér") közössége, melyet nevezhetnek nemzeti alkatnak, jellegnek, karakternek. A romantika múltkeresése először a középkorban találta meg magának — nem a követendő társadalomképet, mint azt gyakran feltételezik, hanem — a jelképet, a szimbólumot. Mint ilyen, a középkor jelentette az oly sokat keresett és oly nagyon hiányolt, de megvalósítani vágyott egységes és teljes világképet. A művészet, az irodalom ezt a törekvést csak egy új mitológia megalkotásával volt képes megvalósítani. Ez az új mitológia fordult aztán a kezdetek, az eredet megkereséséhez, hogy új szimbólumokat teremthessen, akár a régiek újraértelmezése által. így indult meg tehát a kollektív nemzeti kincsek gyűjtése, feltárása, közvagyonná tétele szerte Európában. Az antikvitás emlékeinek feltárása után a nemzetek múltját reprezentáló műalkotások felé fordult a figyelem. Leggyakrabban a középkori építészet monumentális alkotásait találták ehhez példaadónak; ez nyilvánul meg például Goethének a strassburgi székesegyház iránti csodálatában, vagy Viollet-le-Duc gyakorlati tevékenységében is. Ugyanennek jelei nálunk az első ásatások (Henszlmann Imre vezetésével), vagy a műemlékek feltérképezése, melynél kiemelkedő Ipolyi Arnold, Rómer Flóris és Divald Kornél munkássága. Mindezek célja egyaránt a nemzeti tudat, a „nemzeti lélek" (Volksgeist) kollektív felébresztése, megteremtése, megnyilatkoztatása volt.

2 Ennek jegyében kezdődtek meg nálunk és más közép-európai területeken egyaránt

3 a kutatások a nemzet múltjának, eredetének tisztázására. Ehhez immár segítségül hívták a kialakuló történettudomány módszereit, segítséget nyújtott a nyelv, viselet történetének,, változásának tanulmányozása is. Ezek a törekvések több irányban folytatódtak, a kezdetek jórészt kiáltványokban, vitairatokban megnyilvánuló felbuzdulása után.

4 Részben elindítottak egy — a legújabb tudományos eredményeket is felhasználó, azokat továbbgondoló — irányzatot, melynek egyik legkorábbi példája Kiss Bálintnak, a festő apjának műve. Magyar Régiségek (Pest, 1839) című munkájában foglalkozik részletesen a magyar nép eredetével, a hazába vándorlás, a honfoglalás történetével. Másrészt megjelentek a nyomai annak a — kiegyezés után mind nagyobb teret hódító — felfogásnak, mely számára mindez csak kellék volt, mindig fölhasználható eszköz az új helyzet, majd a millenniumi Magyarország hivatalos köreiben uralkodó eszmék propagálására. A nép eredete, a nemzeti múlt iránti érdeklődés képzőművészeti lecsapódása a történelmi festészet, mely ilyen formájában, szorosan kötődve a század politikai-társadalmi eseményeihez, sőt részben azok hatására megszületve, teljesen különbözik a korábbi századok és korok történelemábrázolásaitól. Ennek a merőben új festészeti műfajnak rendkívüli szoros volt és maradt a kapcsolata az irodalommal. Maguk a témák is csaknem minden esetben irodalmi párhuzamokkal vagy előképekkel rendelkeznek, sokszor kimutathatóan azok hatására jönnek létre.

5 Az egyes kedvelt és gyakori ikonográfiái témák — Szt. Lászlólegenda. Dobozi, Árpád emeltetése — még a reformkorban alakultak ki, Kisfaludy Károly illusztrátori tevékenységének eredményeképpen.

6 Ezeket azután 1848 után különböző célzattal használták föl a festők. A középkor iránti érdek-