Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Keserű Katalin: Juhász Árpád és a gödöllői művésztelep

STUDIA GOMITATENSIA 10 Szentendre, 1982. Tanulmányok Pest megye múzeumaiból GÖDÖLLŐIEK, SZENTENDREIEK (művészettörténeti tanulmányok) KESERŰ KATALIN: JUHÁSZ ÁRPÁD SZEREPE A GÖDÖLLŐI MÜVÉSZTELEPEN Juhász Árpád (1. kép) nem volt nagy művész, főműveit nem őrzik múzeumaink. Nincsenek gondolatait, művészi és művészeti elveit összegző munkái, még naplója sem maradt fenn. Noha Lotz Károly tanítványa volt, életművében a festészet, a festői problémák keresése és megoldása alárendelt szerepet játszott. Elsősorban grafikusiként dolgozott, de újításait e területen sem ismerjük. Az akadémián elsajátított kitűnő rajzkészség jellemzi műveit: rutinos ceruzarajzait és finom körvonalakból szövődő tollrajzait. Grafikáit egyszer Londonban aranyéremmel díjazták.

1 „Kerülte a sikereket, a sikerek is messze elkerülték őt" — írták róla halála után. De nem feledkeztek meg arról, hogy „ő volt a magyar nép(i) és iparművészeti (háziipari) elemek egyetlen krónikása".

2 Ezek alkotják katalógusokból ismert vagy 1—2, a családban és a Zombori Múzeumban maradt olajképének témáit és egykori kiállításokon szerepelt iparművészeti munkáinak motívumait. Mint krónikás azonban inkább grafikákat készített, ezek százaiból ismerhetjük meg elsősorban életét, mert naplószerűen árulkodnak alkotójuk útjairól, céljairól, gondolatairól is. Egy részüket a Néprajzi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria őrzi, kevesebbet a Budapesti Történeti Múzeum, más részük a családtagok és távolabbi rokonok tulajdonában, ill. ismeretien helyen van. Keveset tudunk családjáról, ifjúkori éveiről is, mert ezeket a ma Jugoszláviához tartozó Zomborban töltötte, ahol viszont már nem élnek rokonai. Hogy mégis érdemes a gödöllői művésztelep tagjai közül őt kiemelni, annak többféle oka van. Jelentős volt közvetítő szerepe a gödöllői művészet- vagy életfilozófia kialakításában, és élete végéig nem szűnt meg alázatos és áldozatos szolgája lenni azon célnak, ami a gödöUőieket elsősorban összekapcsolta: a népművészet „felfedezésének", megörökítésének s mindenekelőtt a njéPj »a vidék ébredése" előkészítésének, a kultúrában eddig ismeretlen értékek és készségek például állításának. A népművészet divatja, piaca helyett annak és alkotójának megbecsülésére, jelentőségére, majdan lehetséges szerepére hívta fel a figyelmet, hangjában némi indokolt keserűséggel: a nép „ismeretlenül, titokban, méltánylás nélkül faragta, festette, hímezte a tulipánt, még mielőtt felfedezték azt Pesten, hogy gomblyukba tűzzék ideig-óráig".

3 Juhász Árpád a Bács megyei Zomborban született 1863. június 29-én, a városi magj'ar szabócéh utolsó mesterének fiaként (2. kép.) Ő volt a legfiatalabb a négy gyermek között, akiket Kanyó Krisztina a világra hozott. Édesanyja iránti szeretetéről több róla készült portréja vall.

4 Lehetséges, hogy művészi tanulmányait a mintarajziskolában kezdte Budapesten az 1870-es évek végén,

5 mindenesetre csak megszakítás után, a 80-as évek második felében folytatta.