Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Keserű Katalin: Juhász Árpád és a gödöllői művésztelep

Közben díjnokként dolgozott Zomborban egy bizonyos, a filozófia iránt különös hajlandóságot mutató fiatalember, Schmitt Jenő Henrik társaságában.

6 A képzőművészeti főiskola évkönyveinek tanúsága szerint Zombor város ösztöndíjasaként kezdte meg tanulmányait 1886-ban. Több tanulmányrajza megmaradt, a saját neve mellett (3. kép) Lotz Károly monogramjával.

7 Feltételezhető, hogy az ő tanítványa volt.

8 Mestere modorában készült vázlatai is ekkor készültek, hiszen segédkezett is neki az Operaház freskóinak készítésénél.

9 1890-ben rajztanári diplomát kapott, de már közvetlenül utána a festészeti osztályban találjuk, igaz, csak egy évre, hogy aztán — néhány éves megszakítással, müncheni és olaszországi tanulmányok után — 1894—96-ig Lotz Károly mesteriskolájában folytassa tanulmányait. (4—6. kép.) Itt találkozott Kriesch Aladárral, Lotz ugyancsak mesteriskolás növendékével.

10 Míg azonban társai hivatalos portrévagy falfestmény-megrendeléseknek tettek eleget sikeresen, Juhász Árpád első megbízása egy 250 lapból álló illusztrációsorozat elkészítése volt Kőrösföi László Egyiptom művészete с könyvéhez (Budapest, 1898). Pontosan nem lehet meghatározni, mi volt az a döntő élmény, ami a falu felé vezette. A korszak művészeti folyóirataiban és kiadványaiban persze sok szó esett a népművészetről, különféle szempontokból. Hogy Juhász Árpád ezek közül mit tartott fontosnak, kiderül munkáiból. Elöljáróban csak annyit, hogy már 1903-ban falusi jelenetet közölt tőle a Művészet, a Zombori Múzeum pedig egy 1900^as keltezésű Falusi udvar с olajképét őrzi. A következő évek a Malonyay-féle A magyar nép művészete с könyvsorozat néprajzi felméréseinek jegyében teltek el. Közben azonban, 1905 körül Juhász Árpád és felesége, Omelka Vilma Gödöllőre költözött a fővárosból, nyilván Kriesch Aladár hívására, akivel újra találkozott az erdélyi gyűjtőutakon, mint ugyancsak Malonyay munkatársával.

11 Kriesch Erdő utcai házának közelében béreltek lakást, s a kiállítási katalógusok tanúsága szerint Juhász Árpád haláláig gödöllői lakos maradt. Részt vett az 1907-re kialakult művésztelep kiállításain (Műhely, 1908, Nemzeti Szalon, 1909). Rajzokon kívül a párna- és szőnyegtervek egy része is tőle származott.

12 Családi visszaemlékezések szerint külföldi tanulmányutakon járt, ezek egyike talán egy 1909-es párizsi utazás volt.

13 Ezután már mint tervező nem szerepel az Iparművészeti Iskola évi beszámolóiban.

14 1910—14 között ideje nagy részében Mezőkövesden tartózkodott, bár közben — tüdőbaja miatt — a dalmát tengerparton is meg-megfordult.

15 1912-ben gyűjteményes kiállítást rendezett Faragó Gézával a Nemzeti Szalonban. Művei szerepeltek a Szalon, a Képzőművészeti és Iparművészeti Társulat fővárosi és vidéki időszakos kiállításain is, valamint az utóbbi gyermekművészeti kiállításán.

16 1913-ban a Művészházban mezőkövesdi bábuit mutatta be. 1914. május 30-án tüdőgyulladásban halt meg. Hagyatéki kiállítását — árveréssel egybekötve — 1916-ban rendezte meg Körösfői. Halála után szinte teljesen elfelejtették ezt a már 50 évesen is aggastyánnak látszó, hosszú fehér szakállú csendes, különc embert. Mindössze egyszer, a Nemzeti Szalon 1922-es balatoni kiállításán mutattak még be néhányat balatoni képei közül, s a 40-es években emlékezett meg róla egy-egy cikk.

17 Juhász Árpád számos művén örökítette meg Gödöllő egy-egy részletét.

18 (7. kép.) A művészkolónia kedvelt kirándullóhelyéről, a Szentjakabi- (ma Tölgyesi-) tó környékéről; olajfestményt készített. Ez az erdiővel övezett kis tó társainak is ihletője volt.

19 Nagy Sándor 1910-es un. Meseillusztrációjával a gödöllőiek életfilozófiáját hirdető műveik és motívumok között jelképpé vált: a természetes élet szimbólumává. A Szentjakafoi-tóban való fürdőzések ugyanis részét jellen42