Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

csökken egyre reálisabb — bár a valóságnál' még így is minden bizonnyal kedvezőbb — szintre, hanem belső társadalmi tagoltsága is egyre világosabban megmutatkozik. A százas nagyságrendű évindexek az esélyek jelölésére lehetetlenül magasnak tűnnek, s valóban azok is: pontosan a kiállításokra való — adott színvonalú — eljutás átlagban vett gyakorlati lehetetlenségét jelzik, az iskolai végzettség dimenziójában pl. az ország hét év fölötti lakosságának 71%-a számára (ekkora a 8 általános iskolát vagy kevesebbet végzettek országos aránya). Alá kell húznunk, hogy az esélyarányokra vonatkozó eredmények, bármilyen nagy eltérésekre utalnak is, ugyancsak lényegesen kisebbek azoknál az arányoknál, amelyeket akkor kaptunk volna, ha egyrészt az iskolázottsági bontásban a nyolc általános iskolai osztálynál! kevesebbet végzettekkel, másrészt a foglalkozási bontásban a diplomás szellemi fogjalkozásúakka! külön is számolhattunk volna. (Tekintve, hogy a hétéves és idősebb népességben a 0—7 osztályt végzettek országos aránya 41%, s az esélyarányok reális megítélése szempontjából a diplomások megkülönböztetése lényegesen eltérő viszonyítási alapot ered^ményezett volna, a kényszerű összevonásoki tartalmi szempontból korántsem elhanyagolhatók.) A kiszámított mutatók, a kétféle mérleg egységes működésének mechanizmusára is rávilágítanak. Ez a mechanizmus alapvető logikája szerint természetesen nemcsak a vizsgált összefüggésben működik, ez esetben azonban egy sajátos területen és meglehetősen nagy pontossággal! rekonstruálható. A részleteket és dokumentálásukat az eddigiek tartalmazzák, itt a rekonstrukciót csak összegező módon végezzük el. A két mérleg rajza egy működésében egységes, szerkezetében és hatásaiban kumulatív szelekciós mechanizmus képévé áll össze. Röviden, a meghatározó tendenciákra összpontosítva: minél népesebb egy társadalmi-kulturális kategória, képviselete a közönségben mind számában, mind arányában annál alacsonyabb, tagjainak esélyei a látogatásra annál kisebbek, a kiállítás intézményétől és a kiállítási művészet alkotásaitól beállítottságukban annál meszszebb állnak, ezek feldolgozására kulturálisan annál kevésbé felkészültek, és a művek — munkahipotézisként figyelembe vett — „teljes információkészletéből" annál kevésbé részesednek. A vizsgálati anyag jelentésünkiben bemutatott részei is világosan jelzik, hogy az esztétikai információ elsajátításának útjai sokrétűen feltételezettek : kétségbevonhatatlan érvénnyel strukturálják' ezt az utat a családi, az iskolai és a munkabeli szocializáció tendenciájukban egységet alkotó folyamatai. Ebből az eredményből nemcsak az állapítható meg, hogy a szelektív hatásoknak a fenti kétféle mérleg illeszkedésében megnyilvánuló halmozódása mindössze más kifejezés az alapvető szocializációs tapasztalatok folytonosságára, hanem az is megfogalmazható, hogy az esztétikai elsajátítás .teljesítményeit általános társadalmi folyamatok kondicionálják. Ezek a következtetések azonban már a leírt tendenciák szociológiai értelmezéséhez vezetnek. 204