Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

reformjáról. Kernstok azzal vádolta Lippiohet, hogy tönkretette a művészek autonómiáját, mivel a Képzőművészeti Tanácsot teljesen befolyása alá vonta, így akaratát, elképzeléseit rajta keresztül érvényesíteni tudta. Kifejezte reményét, hogy a tanács reformját a miniszter már Lippioh nélkül fogja végrehajtani. Róna is helyeselte a Képzőművészeti Tanács reformját.

67 Az ügy továbbgyűrűzött. Lippich nem fogadta meg Körösfői ésszerű javaslatát és nyílt levélben szólította fel Zalát, Rónát, Kernstokot, Csókot, Málnait, Lechnert és Vágót, hogy vádjaikkal álljanak elő, mert ellenük meg akarja indítani a megfelelő eljárást.

68 A művészek válaszoltak levelére, mindannyian kiálltak az ülésen mondott szavaik mellett, visszautasították Lippich sértő és parancsoló hangnemét.

69 Gróf Zichy János miniszter nyilatkozatában kiállt Lippich mellett. A tanácsos fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen és megindította a sajtópert Zala és Róna ellen.

70 December 16-án újra összeült a Magyar Képzőművészek Egyesülete és tiltakoztak Lippich hangneme és a nyilatkozatában foglaltak ellen.

71 A művészek egy csoportja — Körösfői Krieseh Aladár, Olgyai Viktor, Teles Ede és Nádler Róbert vezetésével — ellátogatott Lippichhez és jubileuma alkalmából felköszöntötték.

72 Zala és Róna felsorolta vádjait, a vizsgálóbíró mégis beszüntette az eljárást, és bár Lippioh kérte a vádak bizonyítási eljárását, az „ügy" lassan elhalt.

73 Mint említettem, ez a megmozdulás példa nélkül áll a magyar képzőművészet történetében. Ennek okát egyrészt a művészet funkciójának átalakulásában és a művészek társadalimi helyzetében bekövetkezett változásban kereshetjük. A művészet emancipációja már eléggé előrehaladt. A művészek társadalmi helyzetében bekövetkezett változás magával vonta egy új művéisztípusnak a kialakulását. Létrejött a polgári társadalomra jellemző típus, amely a társadalom által a művészekre erőltetett kifejezési formákat és ezáltal a biztos megélhetést is visszautasítja, és helyébe a szabad pálya létbizonytalansággal telített útját állítja. Ezen az úton viszont nem engedik sodortatni magukat, hanem harcosan védik meg alkotásaikat, eszméiket. Ezt a típust képviselik a modern magyar művészet alkotói is, Ez magyarázza fellépésüket. De nem tudjuk megmagyarázni ez alapján az akadémikusok jelentős hányadának reagálását. Egyrészt őket is érintik a művészet emancipációja által előidézett változások. Ok is művészi öntudatukat érzik sértve egy hivatalnok basáskodásai miatt, még akikor is, ha sokszor éppen ők élvezik juttatásait. Másrészt mostani kirohanásuknak Lippiohhel való személyes ellentétük az oka. A tanácsos ugyanis elsősorban nem az általuk képviselt irányzatot támogatja. Természetesen szeretnék visszaszerezni meggyengült pozícióikat, főleg az anyagi sikerek miatt. Mivel ebben a legfőbb akadályt Lippich személye képezi; fegyvereiket ellene szegezik. Míg Zala, Róna és Jendrassik áll az egyik oldalon, addig Körösfői Krieseh Aladár, Teles Ede és az állami intézetek tanárai a másikon. Nyilvánvaló, hogy a fent említett problémák mellett jelentős tényezője ennek az ügynek a különböző klikkek közötti harc. Ez teheti lehetővé, hogy a különböző elveket valló akadémikusok és a modern művészetek képviselői egy táborba kerüljenek. * * * A gödöllőiek és Lippich Elek kapcsolata korszakunkban harmonikus. Lippich — aki a század végére kidolgozta az új, hivatalos művészetpolitikai koncepciót — elképzeléseiben, törekvéseiben találkozott a gödöllőiekkel. Az uralkodó osztály igényeinek megfelelő új köntösbe öltöztetett elmélete pozitívumai 28