Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

között íkell megemlítenünk, hogy a népművészetre terelte a figyelmet és agóniá­ját még egy darabig elodázta. Jelentősek még az iparművészet területén elin­dított kezdeményezései, valamint még a rajztanítás kérdésének felvetése, a prob­lémának újabb elemekkel való gazdagítása. A század elején Lippich elmélete még nem ütközött lényeges ellenállásba, az uralkodó osztály igényeit is kielégí­tette. Körösfői Kriesch Aladár teljesen egyetértett a Lippich-féle koncepcióval, azt megalapozottabbá, sokrétűbbé tette a ruskin—morrisi művészeti eszmerend­szerrel. Ugyanakkor gyakorlati téren nagy energiáját kötötték le az elvek meg­valósítására irányuló törekvései; magának a gödöllői művésztelepnek, a sző­nyegszövő műhelynek a létrehozása, munkájának fenntartása. Talán ennek tu­lajdonítható, hogy Körösfői elmélete kialakításában megáll a fenti két rendszer vegyítésénél, elmélete lényegében statikus. Nagy Sándor — aki művészetét a Lippich által megfogalmazott koncepció szolgálatába állítja — eszmeileg sokrétűbb. A nazarénizmusból, a teozófiából, a ruskinizmusból, a tolsztojánizmusból s a Schmitt Jenő-féle gnoszticizmusból egyaránt merít világképe kialakításánál. Otthonosan mozog a különféle eszmei áramlatok között, asszimilációs készsége magas fokú. Ez ugyanakkor azt ered­ményezi, hogy eszmerendszere eklektikusabb. Véleménye több területen eltér a Lippichétől. Társadalmi kérdések iránt is fogékony, azonban a problémák meg­oldását utópisztikusán a „szeretet vallásában" keresi. Művészetükbe és eszmerendszerükbe burkolózva nem veszik észre — Lip­pichhel együtt — a fejük felett tornyosuló fellegeket. Az akadémista ellenállást, valamint az új, harcos, eszmeileg képzett művészréteg felnövését. A század vé­gén újnak mondott — Lippich által kidolgozott koncepció — már nem elégíti ki a modern művészet képviselőinek igényeit. Ők nem a múltba, hanem a jö­vőbe néznek, nem a társadalmi konszolidációt, hanem a társadalmi változást tekintik céljuknak, amelynek szolgálatába művészetüket és eszmerendszerüket is állítják. A tízes évekre egyre inkább ők kerülnek az érdeklődés középpont­jába és a gödöllőieket a perifériára szorítják. A Lippich-féle művészetpolitikai koncepció, valamint a gödöllőiek ellen megindul a támadás. A hivatalos és a ha­ladó művészek antagonizmusa jellemzi ezt az időszakot, ugyanakkor nem beszél­hetünk a pszeudoművészet és a valódi művészet frontális harcáról, mivel a kettő között sok érintkezési pontot találunk. A gödöllőieknek sikerült sok te­rületen a koncepciót valódi — és sokszor modern — művészeti alkotások létre­hozására felhasználni. Ha nem is kapcsolódnak be a modem művészetek fő áramlatába, de sok ponton nem is hatottak ellene. Mindezek alapján a gödöllőiek és Lippich kapcsolata és az ennek az eredményeként létrejött eszmerendszerek és művészeti alkotások a magyar kultúra érdekes színfoltja. JEGYZETEK 1 Pl. Bölöni György a gödöllőieket K. Lippich Elek nagy barátainak nevezte 1909-es kiállításukról írott kritikájában. Bölöni György: A gödöllőiek = Magyar Nemzet, 1909. szeptember 24. l/a Remsey Jenő szóbeli közlése. 2 Kriesh Aladár levele K. Lippich Elekhez, Gödöllő, 1902. október 23. Országos Szé­chényi Könyvtár Kézirattára. Itt jegyzem meg, hogy a leveleket csak akkor jelzem a jegyzetek között, ha különösen fontos utalás van bennük, vagy idézek belőlük. A többi esetben nem tartottam szükségesnek ezt, mivel ez a jegyzetek számának aránytalan megemelkedését vonta volna maga után. 29

Next

/
Thumbnails
Contents