Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)

A kivételek lehetőségét, mint eddig is, nyitva hagyva, bizonyos értelemben itt is igaz az, hogy ki mit keres, azt talál, s ha nem találja, amit keres, valószínűleg nagyon keveset vagy éppen semmit sem kap. A művészet iránt megfigyelt és a társadalomszerkezet történeti egészébe beleszövődő viszonyulások a műalkotásra irányuló — irányítható — figyelmet eleve nagymértékben beállítják, így aligha várható, hogy a művel való találkozás kulturális minősége lényegesen meghaladhatja azokat a lehetőségeket, amelyek a figyelem társadalmilag fókuszált szerkezetébe úgyszólván már előre be lettek építve. Ugyanakkor azt is láthattuk, hogy a meghatározottság háttere nem korlátozódik az iskolára: anélkül, hogy az iskola szerepét és felelősségét e téren csökkenteni kívánnánk, az ismertetett eredményekből arra következtethetünk, hogy közvetlenebb hatásai maguk is sokban csak jóval általánosabb és több generációs szocializációs — társadalmi tanulási — folyamatok folytatásai, részben pedig ezekbe ágyazódnak, ezekkel való kölcsönhatásiban fejtik ki a maguk — többnyire felerősítő — befolyását is. A kiállításlátogatás és a műalkotás társadalmilag-Jkulturálisan differenciálódó „jelentéseinek" tárgyalása után magának a közönségi művészetfeldolgozásrnak a kulturális teljesítményét, s ennek néhány főbb meghatározóját kíséreljük meg az eddigieknél közvetlenebb módon felmérni; első megközelítésként a művek címének és tartalmának értésére vonatkozóan a kérdezették által megadott információk nyomán. 4.3. A műértés és néhány társadalmi tényezője a művek „érthetősége" alapján Kiállításonként — ezúttal azonban csak a Barcsay-, a Czóbel-, a Ferenczy-, a Kovács Margit-gyűjteményekben és a Képtárban

26 — ugyanannál a tíz-tíz véletlenezerűen kiválasztott műnél megkérdeztük a mintába bekerült látogatókat arról, hogy „hányra mondaná azt, hogy 1. tökéletesen érthetők, 2. érthetők is, nem is, 3. egyáltalán nem érthetők'".

27 A kérdés előbb a művek címére, majd tartalmára vonatkozott. Az összesített adatokból az derül ki, hogy a címek érthetőbbnek bizonyultak, mint a „tartalmak": hét vagy több műnek a címélt a kérdezettek 80%r-a, ugyanezeknél a műveknek a „tartalmát" csak alig több mint a fele értette (52%). Még az összesített adatokat kiállításonként elemezve, a címeket hét vagy több esetben „tökéletesen érthetőnek" értékelők aránya, sorrendben, a Czóbel Múzeumban 99%, a Kovács Margit-gyűjteményben 80%, a Barcsay-gyűjteményben 78%, a Ferenczy Múzeumban 71%, a Képtárban 69%. A tartalmi érthetőség ugyanilyen arányai: Ferenczy Múzeum 65% Kovács Margithgy. 59% Czóbel Múzeum 48% Barcsay-gyűjtemény 35% Szentendrei Képtár 19% Az adatok többféle forrásból is óhatatlanul tartalmaznak bizonyos torzítást: a szóban forgó művek kiválasztásában bármilyen módszer mellett is mindig marad bizonyos esetlegesség, a kérdezettek szóbeli válaszai sem valószínű, 172