Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Szentendreiek - Gergely Attila–Gergely Attiláné: Kiállításlátogatás és művészetfeldolgozás a szentendrei gyűjteményekben (művészetszociológiai felmérés)
profiljában az első tételek kifejezetten a konvencionális tartalmak és zárt formák elvárására utalnak, a középfokú végzettségűek mintegy átmeneti viselkedést tanúsítanak, a diplomások az új, eredeti tartalmakat, a személyesebb „va^ lóságra" nyitott formáikat igénylik. Kétségtelen, hogy a sorrendeket számos körülmény befolyásolhatja; mint értékrangsort alakíthatja az is, hogy a garantáltnak és magától értetődőnek hajlamosak vagyunk kisebb fontosságot tulajdonítani, ami pedig nagyobb hiányérzetet kelt, azt előbbre soroljuk. így pl. a „valóságábrázolás" kritériumának helyezésében szerepet játszhatott a „valóság" kérdezetti kategóriánként eltérő fogalma, de bizonyára közrehatott az is, hogy aki a maga valóságát látja-kapja viszont a műveken, annak számára a „valóságábrázolás" kritériumának teljesülése kevésbé probléma, s értéksorában kisebb nyomatékot kaphat, mint annak esetében, aki a „sajátja" helyett gyakran egy más valósággal találkozik a kiállítótermekben. Valószínű, hogy a „valóság" ábrázolásának hangsúlyozásában a látott művészeti rendezvényekkel, ill. egyes darabjaikkal szembeni tiltakozás vagy elutasítás is kifejeződhet. Érdemes továbbá megfigyelni, hogy hol vannak azok a pontok, ahol végzettségre való tekintet nélkül hasonló eredményék jötték be: mindhárom iskol ázott s ágú kategóriában a közvetlen „ideológiai kapcsolatokra" adták legnagyobb arányban a „nem igazán fontos" választ (36, 54, 53%), valamint a „magasrendű témaválasztásra" (31, 43, 48%). (Ezt az egyhangúságot némileg csak az töri meg, hogy a diplomásoknál az ideológiai vonatkozások a legmagasabb kódértéket adók aránya szerint a másik két kategóriához képest valamivel előbbre kerültek.) Mindazonáltal, az eddigiek nyomán nem teljesen alaptalanul' támadhat az a benyomásunk, hogy — a foglalkozáson keresztül is — elsősorban az iskolázottsági szint s a különböző szintű iskolák által kultivált esztétikai értékék és ismeretek, általában az iskolarendszer különböző fokozatai által teljesített közvetlen ízlésszocializáció nyomja rá bélyegét a válaszokra; így azok kevésbé a közvetettebb társadalmi meghatározottságok, mint inkább egyszerűen az iskolai ismeretanyag és nevelési tartalmak eltéréseinek következtében különböznek egymástól. Vegyük kissé behatóbb vizsgálat alá ezt a feltevést. Bár az iskola, kiválogató szerepe révén, közvetve kihatással lehet a munkaszocializációs folyamatokra is, érdemes az elvárások tagolódását ezeknek a folyamatoknak az összefüggésében is áttekinteni. A munkaszocializációs tényezők közül kettőnek, a végzett munka szellemi összetételének és autonómiájának egy-egy indikátorát: a munkaidő írásos anyagokkal töltött hányadát és a közvetlen vezetés ellenőrzésének, felügyeletének szorosságát választva független változóknak, az alábbi sorrendeket és százalékarányokat kapjuk (az egy3s kritériumokat „elengedhetetlennek" tartók súlya szerint) : írásos anyagokkal munkájuk során , й . ___, „ munkaidejük nagyobb részében gyakorlatilag nem foglalkozok foglalkozók 1. a valóságot ábrázolja 65% 1. legyen eredeti 35% 2. azt fejezze ki, amit mindenki 2. rázza fel, gondolkodtassa el erez 53% az embert 35% 3. legyen szép, szabályos 53% 3. a valóságot ábrázolja 35% 4. legyen kerek, befejezett 52% 4. legyen benne fantázia 33% 5. mindenki érthesse meg 50% 5. mindenki érthesse meg 32% (167