Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

szetet. Az akadémiát, amely nem az anyagok és a mesterség megismerését, hanem a tegnap sablonját tanítja. A kiállítást, mert azt sugározza, hogy ő a művészi törekvések egyedüli letéteményese. Valamint a pályázatot, amely vetélkedésre ösztönzi a művészeket — tartja. Helyükbe a megismerést, a műhelyt, az éilétet és az együtt munkálkodást állítja.

41 Ezeket próbálta megvalósítani a gödöllői művésztelepen. Körösfői bár nem indított konkrét támadást egyetlen kortársa ellen sem, mégis közvetve hozzájárult egy olyan mozgalom megindulásához, amely jó barátja, eszmei társa ellen irányította a művészeket. Nagy Sándor eszmei arculata A sajtó hasábjain Nagy Sándor hamarabb jelentkezett, mint a nála idősebb Kriesch Aladár. Nagy Sándor különleges érzékkel nyúl minden olyan elméletrendszerbe, amelyet saját eszméihez közelállónak tart. Világképét — újabb és újabb elemek beépítésével — állandóan tágítja, fejleszti. Asszimilációs képessége nagyfokú. Első két írása még párizsi tartózkodása alatt jelent meg. Ebben a két írásban a későbbi kialakult világképének már sioki elemét megtalálhatjuk, amelyeket később finomított és továbbfejlesztett. Foglalkozik cikkében az akadémizmus, a modern művészet — itt divizionizmus — kérdésével, az igaz művészettel szemben támasztott követelményekkel, a művészi alkotási folyamattal, a művészet és vallás kapcsolatával, az oktatással, sőt a népművészetre is tesz utalást. Talán csak az iparművészetről és szociális kérdésekről alkotott nézetei csírái nem, találhatók meg ezekben a cikkekben. Nagy Sándor elveti mind az akadémisták, mind az impresszionisták alkotói módszerét. Az előbbieknél a lélek nélküli összemásolást, az utóbbiaknál az impressziókat a lélek mélyébe le nem engedő, hanem a szemen keresztül a festővászonra vetített szenzualizmust kritizálja. Saját alkotási módszerét bemutatva a pszichológia mélységéig nyúl le. Korai írásaiban az alkotási folyamat alapjaként a lélekben lakozó szeretetet jelöli meg. Csak ennek segítségével jöhet létre igazi műalkotás. Ezt az igazi szeretetet, a végtelen boldogságot — elmélete szerint — az ember Istentől kapja.

42 Nagy Sándor eszmei arculatát párizsi tartózkodása alatt a Rómából hozott nazarénus elmélet, a teozófia és a tolsztojianizmus formálják. A szeretetre épített felfogása feltétlenül Tolsztoj hatását mutatja. Hazatérése utáni Juhász Árpád közvetítésével,

43 rövidesen ismeretséget és barátságot köt Schmitt Jenő Henrrikkel, aki Tolsztoj nézeteit közvetítette, magyarázta azokat, másrészt ideológiájával, a .gnoiszticizmus felélesztésével nagy hatással volt az ifjú művészre, Schmitt „Gnosis"-áról elismerő cikke jelent meg a Huszadik Században.

44 Schmitt hatása nyilvánul meg az alkotási folyamatot részletesebben taglaló írásában is.

45 Képletesen így írja le ezt: „Agyam hátterében a külső érzéki benyomásokat az élet az Ész földjébe veti; a, földet a Gondolkodás esője lazára áztatja, hogy a Szeretet melegén az Érzések, mint csírahajtások kibújhassanak, majd a Megismerés napfényén fölfelé törnek, hogy valamiképpen érzékelhető formába szökhessenek." A következő lapon ezt konkrétan megmagyarázza. „A külső érzéki benyomásokat gyűjteni szeretettel s aztán; ezeket lelkünk mélyébe ereszteni, hogy tudásunk a megismerés még ködös végtelenét mind jobban és jobban fölvilágosítsa, ezt érzem én életnek; s ha belső életről valamit a felszínre hozva újraanyagcsítok az én lelkem bélyegével, ezt érzem én művészetnek." Azt, hogy az alkotó terminológiajáfoan a Szeretet mellett megjelennek az Ész, Gondolko23