Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Gödöllőiek - Jurecskó László: K. Lippich Elek – a hivatalos művészetpolitika irányítója – és a gödöllőiek

laj donit a rajzoktatásnak egyedülálló és privilegizált szerepet a nevelésben. Első írásában még csak a művészetnek az oktatásba való bekerülését szorgalmazza, létjogosultságát kívánja igazolni.

39 Követeli, hogy a művészeti elemeknek, a tudománnyal karöltve szerepet adjanak az ifjúság nevelésében. A pedagógia alapvető feladatáriak tartja — a görög nevelési mintájára — a test és a lélek harmonikus nevelését. A festő a testnevelés kérdésének említésével eddig még alig felvetett problémára hívja fel a figyelmet. Tudjuk, hogy a gödöllőiek rendszeres testedzést végeztek, ennek az iskolába való bevitelét szorgalmazza úttörő felvetésével a festő. A lelki nevelés három összetevőjének — jellem, kedély, ész — egyforma figyelembevételét követeli az oktatástól. Elítéli, hogy az akkori gyakorlat szerint csak az ész nevelésére fordítottak figyelmet, de azt sem végezték el megfelelően, mert holt ismeretek átadásával nem taníthatják meg a gyermeket gondolkodni. A jellem nevelésében elsőrendű szerepe a testnevelésnek van. Hogy azt bevezessék, javasolja, hogy a tárgyak felét töröljék el, helyébe a magyar karakternek megfelelő játékokat tegyék, így a gyermek nem unná a tanulást. „Végre a kedélyt, az érzést, a szeretetet, mely viszonyunkat embertársunkhoz s az egész világhoz szabályozza, ezt nevelik a művészetek." A művészeti nevelésben azonban nemcsak a rajznak tulajdonít szerepet, hanem az éneklésnek is. A rajztanítást az elemi iskolában három fázisra osztja: 1. rajzolás emlékezetből, 2. rajzolás természet után, 3. a rajznak lelkünkbe való teljes hasonulása, stilizálása, Ezek az emlékezetet, a megfigyelő tehetséget és az elképzelést fokozatosan fejlesztenék, így az iskolából kikerülő tanulók a szépről, a művészetekről valódi képzeteket tudnának kialakítani. Javasolja, hogy az iskolai tanterv megváltoztatását kidolgozó közoktatási tanácsban a művészeknek is helyet biztosítsanak, mivel a tudományt a tudós, a művészetet a művész taníthatja. Kriesch cikke objektív, a korabeli viszonyokat és lehetőségeket jobban figyelembe veszi. A készségtárgyak és a testnevelés problematikája kétségtelenül fontossá teszik e tárgyú elképzeléseit. A művészeknek az oktatásba való bevonását szorgalmazó gondolata pedig új, a későbbiekben sok vitában felvetett kérdés. öt évvel későbbi cikkében már a rajztanításnak nagyon fontos szerepet tulajdonít. Ugyanis a rajztanítást alapvetőnek tartja abban, hogy olyan viszonyokat tudjunk teremteni a nép számára, amelyben a művészeteknek ismét hely jut. Ennek alapvető feltételeként követeli, hogy a népiskolában és a középiskolában is tanítsanak igazi — a körülöttünk levő természet formai megismerését fejlesztő — rajzot. A rajznak, mint a formai megismerés alapvető eszközének már privilegizált szerepet juttat az iskolában, hiszen — elmélete szerint — az oktatásnak a formai megismerésből kell kiindulnia, és csak ennek kimunkálása után lehet áttérni az elvont fogalmakra és az általános törvényekre. A formai megismerés tárgyai lehetnek a népművészeti alkotások is. Ezzel közvetlenül is fel lehetne kelteni a figyelmet a népművészet iránt, másrészt: „... mivel az emberi lélek nem lehet el művészet nélkül, a rajztanításon nevelkedett emberek új művészetet fognak teremteni, és ha ez nem is a régi formákban fog megnyilvánulni, de érvényesülni fognak ugyanazok a törvények, a harmóniának és a ritmusnak ugyanaz a faji érzése, amely az, előző formákat hozta létre".

40 Kriesch tehát a rajzoktatástól a népművészet újjáélesztését várja. Ez a legnagyobb kultúrmisszió koncepciója szerint. Körösfői Kriesch Aladár elvi alapról bírálja kora művészetét. Személyes támadást nem intéz egyetlen művész ellen sem. A modern művészet elkorcsosodásának négy okát jelöli meg. A pénzt, amely fényűzési cikké tette a művé22