Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Szij Béla: Adatok Kmetty János grafikai munkásságáról (1920–23)

birodalmába?" Láthatjuk, hogy a zene és a képzőművészet kölcsönhatásában rejlő lehetőségek Kmetty értékelőit, azazhogy magát Kmettyt is foglalkoztatták. * * * A Műbarát című lap 1922. évi 5. számában újra Elek Artúr méltató írását olvashatjuk Kmetty egész művészi tevékenységéről, tehát nemcsak rézkarcairól. Szerinte Kmetty a kubizmus első szakaszában italállta meg a maga számára legalkalmasabb kifejezési módot. Alkotó képzeletét különös módon izgatták a háromkiterjedésű tömegek, s azok plasztikai teltségét figyelve érdeklődése felfokozódott a tömegeket környező tér iránt is. Művészi térelrendezése és komponálókészsége egyre mélyült. Elek Artúrnak általában érdekes és fontos fejtegetései közül különösen megragadta figyelmünket a következő: „Korának törekvéseitől (Kmetty) kevés jó tanácsot kaphatott. Tanításért ezért a múlthoz fordult. A reneszánsz mestereitől tanulta meg, hogyan mozgassa tömegeit a térben... Hogyan szerkessze meg elképzeléseinek részleteit egyensúlyosan és úgy, hogy a szemnek gyönyörűséget szerző ritmus érezzék összefüggésükben." Ügy érezzük, hogy az avantgárdé ihletések és a reneszánsz tanulságok összevetése során leírtakból egy kissé kicsengett valami Elek Artúrnak az izmusokkal szembeni ellenszenvéből is. * * * Elek Artúr még abban az esztendőben (1922-ben), a Nyugat december 1-i számában Magyar rézkarcok címmel harmadszor foglalkozott Kmetty rézkarcaival, miközben rövid áttekintést adott a húszas évek elejének haladó szellemű rézkarcolóiról, örömmel állapította meg, hogy a grafikának az addig elmúlt évtizedekben tapasztalt pangása után az „utóbbi néhány esztendőben fiataljainknak éppen a legtehetségesebbjei vetették magúkat a grafikára, jelesül a rézkarcra". Az Auróra Műkereskedelmi Rt. kiállításaira utalt, amelyeken némi ízelítőt kaphatott a közönség az új eredményekről. Elsősorban Kmetty és Szőnyi István lapjait dicsérte. Kmetty ről megállapította, hogy a rézkarcalbum megjelenése óta figyelemre méltó fejlődést ért el technikailag is, „bár a rézkarc nemei közül ma is csak a legegyszerűbb és legnemesebb technikájút, a puszta tűvel (drey point) való karcolást műveli". Szőnyi és Aba Nóvák rézkarcai után Derkovits lapjairól írt. Kmetty és Szőnyi hatását, illetőleg példájuk követését látta abban, hogy más tehetséges fiatalok egyre elmélyültebben foglalkoznak grafikával. Derkovits Gyuláné a Mi ketten című könyvében megemlékezett férjének a Kmetty mellett folytatott rézkaroolói foglalatosságáról. * • • Kmetty 1923 áprilisában a Magyar Rézkarcolók EgyesüLetének az Ernst Múzeumban megrendezett kiállításán szerepelt, s a katalógus műtárgy jegyzéke szerint (a 74. tételszámtól a 83. tételszámig) nyolc darab rézmetszetet és két rajzot állított ki. (Mellette Derkovits Gyula szerepelt hat művével.) Ugyancsak 1923-ban, de már az év végén, decemberben Magyar Grafikusok címmel a Haris közi művészeti szalonban, a Helikoniban rendeztek kiállí-