Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Szij Béla: Adatok Kmetty János grafikai munkásságáról (1920–23)

tást, s Kmetty ott is bemutatta rézkarcait. A Pesti Napló karácsonyi számának mellékletei között Kmettytől a Fekvő aktot ábrázoló rajzreprodukcióját láthatjuk. • * * * 1924-ben az Ars Una januári számában a kiállítási beszámolók között Magyar grafikusok cím alatt találkozunk Kmetty rézkarcainak (az előző év decemberében bemutatott műveinek) értékelésével. A ,,-szky" betűkkel jelzett szerző (Rabinovszky Máriusz) szerint a kiállítást a Magyar Műkiadó anyagából rendezték, s annak fő érdekessége az a „rézkarccsoport" volt, amelyben először szerepeltek együtt „a legifjabb nemzedékek képviselői". E rézkarcokat szemlélve Rembrandt varázsos hatásán kívül' különösen Millet és az új német nemzedék hatását érzékelte. A legérdekesebbnek és a legönállóbbnak mindnyájuk között Kmetty Jánost mondotta. Szerinte Kmetty „bölcs takarékossággal, első pillantásra áttekinthető, nagyrészt formakövető vonalkötegekkel tiszta, nyugodt, kiegyenlített hatásokat ér el". Különösen örvendetesnek találta, hogy Kmetty régebbi hidegségét mindjobban leveti, s világos konstrukcióját, formai zártságát mind több közvetlen érzés hatja át. * * * 1920 és 1923 között (kiváltképp 1922-ben) Kmetty a grafikai (és festői) munkálkodás közepette írással is foglalkozott, s írásaiban előadta a képzőművészeti élet időszerű kérdéseivel kapcsolatos nézeteit, valamint addigi életének a művészeti munkával összefüggő legfontosabb mozzanatait. Ezeket a cikkeit a Magyar írás és a Műbarát című folyóiratokban olvashatjuk. Most — helyszűke miatt — nem foglalkozhatunk a Kmetty-írásművekből is kicsengő emberi és művész igazságkereséssel s azokkal az írásbeli állásfoglalásokkal, amelyekkel a forradalmak elbukása után is védte a modern művészet tartalmi és formai szempontjait. Mindössze futólag utalunk rá, hogy Hevesy Iván 1921-ben és 1922-ben a Nyugat hasábjain a Művészet agóniája., a Katakombáktól a dadaizmusig és a Művészet reinkarnációja című írásaiban súlyosan elítélte a múlt század végén és a századforduló után kialakuló progresszív törekvéseket (izmusokat). Dekadenciát, terméketlen formalizmust, etikai felelőtlenséget látott bennük. Ezzel a tarthatatlan állítással szállt szembe Kmetty (és még néhány más művész). * * * Visszagondolva Kmettynek 1920 és 1923 között készített rézkarcaira s mérlegelve a róluk annak idején megjelent értékeléseket és közleményeket, számunkra sem lehet kétséges, hogy akkoriban rézkarcolái munkásságának igen fontos eredményei láttak napvilágot. A rézkarc iránti érdeklődésének az esztétikai erőfeszítések megvívásán kívül gazdasági indítékai is lehettek: a háború utáni nehéz anyagi viszonyok között alig gondolhatott arra, hogy táblaképeit eladhatja. Eredendő, sajátos kifejezőkészségét, amelynek révén az építészettel összefüggő monumentális feladatokat végezhetett volna, most, 1920 táján még kevésbé kamatoztathatta, mint azelőtt. Nem maradt más választása, mint hogy elképzeléseit tenyémi nagyságú rézlapokon is a monumentális for103