Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)

Szentendreiek - Szij Béla: Adatok Kmetty János grafikai munkásságáról (1920–23)

értékű képzőművészeti harmóniákat kereső szándékára szintén felhívta a fi­gyelmet. Ezzel felszínre került a zeneiség kérdése. * * * 1922 januárjában a Belvedere Művészeti Rt.-nek a Váczi utca ll/b alatt levő helyiségeiben Kmetty János és Csorba Géza közös gyűjteményes kiállítást rendezett. A kiállítás katalógusához Elek Artúr írt rövid bevezetőt. A műtárgy­jegyzék Kmetty 106 festménye és grafikai műve között 23 rézkarcot tüntetett föl. Ez utóbbiak között voltak — minden bizonnyal — az album rézkarcai is (a méreteket nem közölték, s emiatt pusztán a címűk alapján nehéz volna azo­nosítani őket). A Bartók-portré a 106-os tételszám alatt szerepelt. Nagyon való­színű, hogy nyilvános kiállításon ekkor látta először a közönség. Amikor 1964-ben személyesen megkérdeztem Kmetty Jánost, hogy milyen körülmények között és milyen előzmények után készítette el a rézkarcot Bar­tókról, a következőt mondta el. Emlékezete szerint két ízben kereste föl sze­mélyesen Bartókot, aki akkor Budapesten, a XI. kerületben, a Gyopár utca 2. szám alatt lakott. Bartók modellt ült neki. Először vázlatrajzokat készített róla. majd odahaza (a műtermében) hidegtűvel rajzolta az arcot sárgaréz lemezre., hogy ne keUjen maratni. A Bartókkal való személyes találkozások nagy él­ményt jelentettek számára. Zenéjét már addig is ismerte és szerette. A vázlat­rajzok készítése közben persze beszélgettek egymással, s Kmetty megkérdezte Bartóktól, hogy nincs-e az ereiben szláv vér. Mire azt a választ kapta. Bartók­tól, hogy az egyik nagyanyja lengyel származású volt. Míg Kmetty Bartók ott­honában tartózkocTott, különösen jól emlékezetébe vésődtek a szép kerámia tárgyak (bokályok, korsók), amelyeket Bartók még — főként erdélyi — útjain gyűjtött össze mint becses népművészeti tárgyakat. Ezekről a korsókról Erdé­lyi József, a költő is megemlékezett abban az előadásában, amelyet a rádió­ban mondott el Bartóknál tett látogatásáról. Ö akkor a Cantata Profana fordí­tása ügyében kereste föl Bartókot. Azt is megtudtuk Kmetty Jánostól, hogy a Rózsavölgyi Zeneműkiadónak a rézkarc portré elkészítésére szóló megbízását Szenes Lajos juttatta el 1 hozzá. Szenes a kiadónál dolgozott, s Kmetty még párizsi tartózkodása idejéből is­merte őt. Kapcsolatuk továbbra is megmaradt. Ezt mutatja az a rézkarc ex libris is, amelyet Kmetty készített Szenes számára 1916-ban. Kmetty Bartók­portréja utóbb — 19254эеп — megjelent a The League of Composerers Review­ben, 1929-ben pedig a Boston Transcript című lap első oldalán. * * * A Belvederében rendezett Kmetty- és Csorba-kiállításról sok újság meg­emlékezett. Közülük ez alkalommal csak a Magyar írás című lapot idézzük. Ez 1922-ben a márciusi számban a címlapon és az 56., ületőleg a 67. oldalon Kmetty linóleummetszeteit közölte, ezenkívül Raith Tivadar és Bor Pál méltató írásait olvashatjuk benne mesterünk munkásságáról. Bor Pál a Koncert című (1920— 21-ben készült) festményét ítélte a legfontosabbnak (ehhez sok vázlat és réz­karc készült). E festménnyel kapcsolatosan fölvetette a kérdést, hogy vannak-e a festészetnek a zenével rokon eszközei: „Koncertzene absztrak művészi for­mákból nyert impresszió, mert a zene absztrakt formákkal hat. Az absztrakt formák rokon hatását vajon elérheti-e a festészet anélkül, hogy átnyúlna a zene 101

Next

/
Thumbnails
Contents