Ikvai Nándor szerk.: Gödöllőiek, szentendreiek. Művészettörténeti tanulmányok (Studia Comitatensia 10. Szentendre, 1982)
Gödöllőiek - Besics Beatrix: Az eredetmonda feldolgozásai Székely Bertalannál és a „Gödöllői iskolában”
ség" felidézésével buzdítsa őket, erősítse a nemzeti érzületet. Ez az akkor korszerű nemzetkonoepció és történelemszemlélet azonban változatlan formában jelentkezik Székely legutolsó műveinek elméleti alapjaként. Ez a „historizált" történelemfelfogás legjellemzőbben nála figyelhető meg. Amikor a történelem ábrázolásába kezd, számára nem mindegy, hogy mit, miért és mikor használ föl. Nagyon fontos a korszak kiválasztása (kezdetben, a középkor, majd a legkorábbi történet) s így jut el az eredetmonda többszöri megfogalmazásához. A nemzeti mítosz megteremtésének vágya mutatkozott meg ezekben, és így lett a téma egyszerre bizonyíték és eszköz. Bizonyíték, mely mint a nemzeti múlt alapvető mozzanatának, kezdőpontjának megjelenítése, egyben annak igazolásává is vált. Eszköz olyan értelemben, hogy az „ősi", az „eredeti" bemutatására legmegfelelőbb forma. Stilárisan születtek is új megoldások (már Székelynél is), jórészt a népművészet motívumainak tudatos alkalmazása eredményeként. De az csak a felszín volt, a külső; a lényeget nem érintette. A magyar nemzeti mítosz életre keltése, létrehozása a historizáló történelemszemléletbeen találta meg az utat. Ez akadályozta meg őket abban, hogy valóban megújítói lehessenek a festészetnek, a magyar művészetnek. A stilizálás, mint új formát teremtő eszköz dekorativitást, monumentalitást hozott létre. Azaz komoly esztétikai értékkel bíró művészetet, ami azonban kortévesztése miatt végül is egy kísérlet kudarcát jelentette. JEGYZETEK 1 Csak néhány példa olyan irodalmi témára, melyet egyidejűleg a képzőművészetben is földolgoztak: Czuczor Gergely „Aradi gyűlés" című műve vagy Vörösmarty igen kedvelt költeményei, a „Cserhalom", az „András és Béla", az „Árpád emeltetése". (L. Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly. Bp. 1973. 42. p.) 2 L. Németh G. Béla: Az egyensúly elvesztése. Bp. 1978. 68. p. 3 A környező országok szinte mindegyikében találhatunk erre példát. Talán a legjellemzőbbek ezek közül — művészettel való kapcsolatát tekintve is — Wladyslav Luszczkiewicz (1828—1900) festőnek, a krakkói Szépművészeti Főiskola professzorának a középkori lengyel történelmet, művészetet érintő alapos kutatásai. Ezek nagy hatással voltak a fiatal Jan Matejkóra, művészetére és elméleti munkásságára (pl. írott képmagyarázataira) egyaránt. (L. Janusz M. Michalowski : Matej ko. Bp.— Varsó—Berlin, 1979. 5. p.) 4 Nálunk a legkorábbi ilyen felhívás 1821-ben jelent meg az „Archiv für Geographie, Historie, Staatsund Kriegskunst"-ban ; báró Hormayr József tette közzé, a festőknek címezve, „hogy a hazafiságnak emelésére, mely nélkül nagy és dicső dolgok nem vitetnek végbe, szépműveik tárgyát a hazai történetből vegyék". Thaisz András a Tudományos Gyűjteményben ismerteti ezt. (Tudományos Gyűjtemény, 1821. III. köt. 124—5. p. — Később Bayer József: Történeti festészetünk nemzeti irányai. Művészet. 1909. 332—33. p.) Ezzel egyúttal elérkeztünk ahhoz a ponthoz, ahol a múlt felderítése összekapcsolódik az azt megjeleníteni akaró festészeti műfaj — a történelmi festészet — kifejlesztésének vágyával. 5 De a fordítottja is előfordul — ennek legérdekesebb esete Vahot Imre: Magyar Történelmi Képcsarnok (Pest, 1860) című litográfiasorozata, melynek darabjaihoz utólag írtak ki pályázatot azokat illusztráló versekre. 6 L. Vayerné Zibolen Ágnes: Kisfaludy Károly. Bp. 1973. 29. p. 7 L. Keserű Katalin: A képzőművészet szerepének érzékelése és érzékeltetése a nemzeti jelleg reprezentálásában. Kézirat, 1980. 8 Ennek a témakörnek grafikai feldolgozása különösen elterjedt volt. Hunyadi Jánosnak csatái és kiemelkedő tettei voltak a legkedveltebbek (pl. Hunyadi János a várnai csatában — Wéber Henrik és Marastoni József litográfiája, Hunyadi menekülése a rablók elől — Orlai Pétries Soma és Marastoni József litográfiája). Allegorikus ábrázolás is ismert: Franz Kollarz—Vizkelety Béla—Vahot Imre: A Hunyadi ház diadalünnepe című litográfiája. Madarász Viktor Hunyadi László a rava-