Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

T. Maróti Éva–H. Vaday Andrea: Kora császárkori, figurális díszítésű festett kerámia Pannoniában és a szarmata barbaricumban

sonló edények nem fordultak elő. Erre mutatott rá Párducz Mihály is, aki nem tudván beilleszteni a kora szarmata periódus tipikus kerámiái közé, azt állította, hogy „nagyon valószínű, hogy a helyi kelta formakincsnek kora császárkori leszármazottai".

44 Az előzőek alapján kétségtelen, hogy eredetét nem az alföldi La Téne környezetben kell keresni. Jelenlétükre a barbaricumban nem is találtak feleletet.

45 Meg kell jegyeznünk, hogy az ábrázolások tartalma nem idegen a sztyeppéi népek mitológiájától sem. Közhelynek számít mind a szarvas-, mind az ún. életfamotívum barbár értelmezése,

46 így nem véletlen, hogy szívesen vásárolták meg e festett edényeket a barbárok is. A díszítőmotívumok tartalma kora vaskori illír gyökerekre vezethető vissza, míg az edényforma és a technikai kivitelezés a La Téne kori eraviscus körhöz kapcsolódik.

47 A pannóniai darabok elterjedése, szóródása alapján kitűnik, hogy főképpen Aquincum körzetében fordulnak elő gyakrabban és nagyobb számban, s amennyiben ez nem a kutatottság fokának tulajdonítható, valószínű, hogy az előállító műhelyt is itt kell keresnünk.

48 (VI. tábla.) Kronológiai hovatartozásuk is kétségtelen. A laconicumi edényt a vele együtt előkerült dél- és kelet-galliai terra sigillaták keltezték az I—

II. század fordulójára/'

9 a tokodi ugyancsak római környezetben került elő.

50 A lovasberényi mellett rossz megtartású Hadrianus-érem

51 volt. A nagyvenyimi edényt Traianus— Hadrianus korához kötötték.

52 A solymári 23. sírban pedig Hadrianus-denár került elő.

53 A korábbi feldolgozások alapján az edények általános problematikájával foglalkozó B. Bónis Éva szintén az I—

II. századra keltezte ezt a kört.

54 A szarmata temetők kronológiai helyzete is alátámasztja ezt a keltezést. A debrecen-hortobágyhídi temető sírjai II. századiak, kevés éri csak el közülük a II. század végét.

55 A felsőpusztaszeri temető legkorábbi fázisa I. század közepére tehető, de az előkerült Antoninus Pius-pénz a temető használatát legalább három generációra terjesztette ki.

56 A festett, figurális díszítésű edények jelenléte a barbaricumban bővíti adataink körét a korai barbár—római kereskedelemre vonatkozóan. Alátámasztja ezt még a felsőpusztaszeri temetőben előkerült Aucissa típusú fibula, mely a barbaricumban feltűnő legkorábbi fibulatípushoz sorolható. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy mindhárom edény lelőhelye részben az őskortól meglevő, részben pedig a későbbi kelet—nyugat irányú római—barbár—római kereskedelmi főútvonalak mellett és folyami átkelőhelyek közelében fekszik. RÖVIDÍTÉSJEGYZÉK Bónis 1967 = B. Bónis Ê. Keltische Darstellungen auf provinzialrömische Keramik. Acta RCRF IX (1967). Bónis 1969 = В. Bonis Ê. Die spätkeltische Siedlung Gellérthegy-Tabán in Budapest. Arch. Hung. 47 (Budapest, 1969). Mócsy 1959 = Mócsy A. Forschungen in der römischen Siedlung von Tokod in Ungarn. Arch. Rozhl. 11 (1959). Párducz 1941 = Párducz M. Denkmäler der Sarmatenzeit Ungarns. I. Arch. Hung. 25 (Budapest, 1941). Póczy 1952 = Sz. Póczy К. Festett állatalakos edények Aquincumban. Arch. Ért. 79 (1952). Póczy 1959 = Sz. Póczy K. Der Einfluss der spätitalischen Sigillata Werkstätten auf die Fabrikation von pannonischen Prunkgefässen. Acta Arch. Hung. 11 (1959). Vágó 1960 = В. Vágó Е. Kelten- und Eraviskergräber von Nagyvenyim und Sárkeszi. Alba Reg. 1 (1960). 91