Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

ez utóbbi helyen gazdasági épületekkel együtt. Nyársapáton a késő középkori házak zöme — 1—4., 6., 8—13., 15—16., 18. (?) ház — is e házforma jegyeit mutatja. Azokon az ásatásokon, ahol több házat is feltártak, az épületek tájolásával, a bejárat irányával kapcsolatban is szabályszerűséget lehetett megfigyelni. Móricon a házakat leggyakrabban elej ükkel ÉK—DK-nek építették, így a házak hossztengelye az épületek elhúzódó vonalával — az egykori utcával — párhuzamos volt. Papp László baracsi ásatásán a házak főtengelye általában ÉNy—DK irányú volt, s az ásató összefüggést észlelt a tájolás és a szoba konyhától jobbra, illetve balra való megépítése között. Ha a ház bejárati oldala DNy felé nézett, a szoba csaknem mindenkor a konyha jobb oldalán került elő, így kapta a legtöbb fényt és meleget. Nyársapáton a házak az érmeder két partján, ÉNy—DK-i irányban elnyúló, hosszú sorban kerültek elő, többségük hossztengelye az érmederrel párhuzamos volt. Több ház azonban ezekhez képest merőlegesen épült. Nem tudjuk, hogy ez a telkek beosztásával, a telkek közötti beépítetlen területekkel, esetleg a patakhoz vezető, kis sikátorokkal, vagy pedig időrendi okokkal (ami szintén a telekbeosztás változását eredményezhette, pl. a 15. ház esetében) hozható-e összefüggésbe. A nyársapáti faluásatás fontos eredményei közé tartoznak azok a részletmegfigyelések, melyek a házfalak anyagára, szerkezetére vonatkoznak. A késő középkorban a házak jellegének, a falu földrajzi helyzetének (s így a felhasználható építőanyagoknak) megfelelően különféle anyagú, technikájú házfalakat, alapozásmaradványokat találunk. Ezek előzményei már a XIII— XIV. sz.-ban feltűntek, a korábban idézetteken kívül Győr-Martinovics téren XIV. sz.-i, több periódusú, cölöplyukas, talpgerendás, sövényfalú ház került elő,

173 Váchartyán-Várhegyen pedig XIII—

XIV. sz.-i paticsfalú épületet tártak fel.

174 A középkor későbbi századaiban általános, ágas szerkezetű, sárfalú házakhoz fűződő, aprólékos megfigyeléseket a túrkeve-mórici ásatás eredményezett. A leendő házfal helyén húzódó, keskeny alapozási árokba gödröket ástak, melyekbe a koszorúfákat tartó ágasokat állítottak, majd a gödrökbe és az árokba visszadöngölték a földet; az ágasok közét sárfallal töltötték ki.

175 Hasonló falmaradványokra bukkant Szabó K.

176 és Papp L.,

177 s — feltevésként — sövényvagy nádvázas falról is említést tettek. Feltehetően ágasos szerkezetű házat tárt fel Mezőkovácsházán Bálint A,

178 sövényfalú ház maradványai kerültek elő Nagy mágocs-Temetőtáblán.

179 Döngölt, az ágasok nyomait jelző, agyagalapozású, betapasztott sövényfonatos, illetve karóvázra csapkodott sárgombócokból készült falakkal épült a nyársapáti házak döntő többsége is (1., 3., 5., 7., 9—10., 12—14., 16—18. ház). A 6. ház döngölt alapfalában ágasok nyomait nem sikerült megfigyelni. Ezektől eltérő technikát mutat a 15. ház fala: kőalapozáson húzódó talpgerendára támaszkodott a favázas, felmenő fal. Valószínűleg ilyen jellegű fallal épült a 2., 4., 8. ház is. A régészeti megfigyelések és történeti adatok alapján kibontakozó, késői középkori épülettípusok a néprajzi emlékanyagban napjainkig nyomon követhetők ,a sövényfalas változat XVIII. sz.-i leírása Bél Mátyás Tractatus-ában

180 maradt ránk. „Hungari, quorum lingua et mores diversa a reliquis regni gentibus, aedificant villas pro necessitate magis, quam luxu. In campis praesertim, ubi tignis deficiunt, virgultis contenu, aedificia sepimentorum instar extruunt. Ipsi fabros agunt, ipsi totam rem disponunt. Multum non sunt solliciti, quibus locis aedes 350