Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
azt sugallják, hogy volt időszak, amikor Nyársapát a történeti adatok alapján a vártnál sűrűbben betelepült volt. A bemutatott nyársapáti épület(részlet)ek közül a 17. ház a legkorábbi; azt bizonyítja, hogy a XIV. sz. végén, XV. sz. elején itt is épültek olyan több osztatú lakóházak, melyeknek padlója az akkori felszínhez közel lehetett, s a ház belsejében talált kemencemaradványok tanúsága szerint a lakásbelső füsttelenítését még nem oldották meg. Az ennél fejlettebb, pitvarból fűthető kemencés háztípus XV— XVII. sz.-i elterjedtségére a nyársapáti ásatás mellett (zömmel alföldi) feltárások sora vall. A több osztatú háztípus ebben az időszakban már általánosan elterjedt, az alföldi faluásatások két- és háromosztatú épületeket tártak fel. Papp László adatai szerint Baracson a téglalap alaprajzú, kétosztatú házak mérete 10,90— 12 X 4,20—6,50 m, a háromosztatúaké 10,60—19 X 4,20—6,50 m között ingadozott. 161 Hasonló méretű (17—21 X 4—6 m), háromosztatú házakat tárt fel Túrkeve-Móricon Méri István is. 162 A három helyiségből álló épületek esetében a középen elhelyezkedő konyha (pitvar) és az ettől általában bal felől — de többször az ellenkező oldalon — található szoba a fűtő- és tüzelőberendezések alapján biztosan meghatározható. 163 A pitvarban a bejárattal szemben, a szoba és pitvar közötti válaszfal hátsó sarkában nyílt tűzhelyet építettek, mely a padló szintjén állt, ritkán „kövekből és agyagból rakott padkaszerű emelkedés" szegélyezte. 164 Móricon néhány esetben a tűzhelyre omolt szikrafogó cserény darabjait is sikerült megfigyelni. 165 Ha volt, a tűzhelynél torkollott a pitvarba a hátsó falhoz épített, külső kemence szája is. Feltehetően ilyen, külső kemencére utal az az 1398-as adat is, amely szerint a Szabolcs megyei Arthanhaza-n egy kisfiút az őt üldöző nagybácsi ad domum cuiusdam iobagionis ... ad unum fornacem fugasset. m A szobában megépített kályháskemence szája is a pitvarban levő tűzhely felé nyílott, a szoba így füsttelenné vált. A kemenceszáj és a tűzhely között gyakran figyeltek meg egy kisebb, 10—20 cm mély, hamuval telt gödröt, melynek keletkezése minden bizonynyal a hamu kikotrásával függött össze. A szobában épített kályháskemencék általában téglalap alaprajzúak, 167 fenekük a padlóval egy szinten került elő, néha 15—20 cm magas talapzaton álltak. 168 Általában bögre, tálka és hagyma formájú kályhaszemekből készültek. Kemenceszemeken kívül azonban gyakran előkerül — így Nyársapáton is — néhány kályhacsempe-töredék. A kályháskemencék formai rekonstrukciójánál az irodalomban meggyökeresedett, négyzet alaprajzú hasábidomon nyugvó, hengeres felső részű forma 169 mellett — néprajzi analógiák alapján — a boglya és csonka gúla alak is elképzelhető. A szobával átellenben fekvő, harmadik helyiség rendeltetésének meghatározása az előző kettőénél sokkal kevésbé egyértelmű. Papp László a ház többi részétől némileg elütő, durvább kivitelezése, sokszor csak a szabadba nyíló bejárata alapján istállóra gondolt. 170 Méri I. Túrkeve-Móricon nem tudott istállóra utaló nyomokat (trágyás, trágyalével átitatott, állatoktól erősen ledöngölt padló) felfedezni, ellenben az innen gyakran előkerülő szerszámok kamraszerű helyiséget valószínűsítettek. Néhány esetben, az előkerült tűzhelynyomok alapján pedig (feltehetően) olykor laktak is bennük. Az ásatások azt mutatják, hogy a fenti háztípus az Alföldön általánosan elterjedt volt. Papp László, Szabó Kálmán, Méri István kutatásai mellett hasonlók kerültek elő Lászlófalva-Szentkirályon 171 és Karcag-Orgondaszentmiklóson 172 is, 349
