Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
jelentő, XIII— XIV. sz.-i falvak, parasztházak képéről, felépítéséről. A nyársapáti ásatások leletanyagának jó része, a vele összefüggésbe hozható telepjelenségek (a 16. háznál korábbi beásások, a 17. ház, a 18. ház alatti épületnyomok) erre, s az ezt követő időszakra, a XIV. sz.-ra és a XV. sz. első felére keltezhetők,. az itteni pontos megfigyelések ezért alapvetően fontosak lennének. Sajnos a feltárt 18 ház — többségükben csak házrészlet — biztosan értékelhető régészeti adatok helyett inkább csak feltételezésekhez szolgáltat támpontokat. Az ásatás eredményeinek (a 15—18. házról készült részletesebb dokumentáció, a nagy mennyiségű leletanyag) más — elsősorban alföldi — ásatások megfigyeléseivel, középkori történeti adatokkal való összevetése néhány, általánosabb érvényű megállapítást mégis lehetővé tesz. A középkori faluhelyen Árpád-kori megtelepedésre a temető sírjai alatt feltárt objektumon és a falu területén szórványosan előkerült cserepeken kívül nincs adatunk. Az egyetlen, biztosan Árpád-kori telepnyom alapján itt is az Árpád-korban közhasználatú, földbe ásott házakkal számolhatunk. A nyársapáti faluásatás által felvetett fontos kérdések egyike a felszínre épült, több osztatú, jellegzetes fűtőberendezéssel ellátott, java és késő középkori háztípus kialakulásához kapcsolódik. Az írott források és a régészeti megfigyelések egybehangzó tanúsága szerint az Árpád-korban az emberek nemcsak (félig) földbe ásott házakban laktak. Több esetben mutatott ki vagy tételezett fel a régészeti kutatás fából készült, felszínre épített házakat (Kustánszeg-Rácok parraga, 145 Balatonszentgyörgy-Agyagbánya, 146 Fonyód-Bélatelep, 147 felmenő fala volt a Balatonszentgyörgy-Kenderföldi réten, 148 a Kardoskúton 149 — nagyméretű, téglafalú épület —, s talán EsztergomSzentkirályon 150 — döngölt agyagfal — feltárt házaknak). Néhány kiásott, Árpádkori ház esetében számolni lehet a ház belső osztásával is (Miskolc-Sötétkapu, 151 Esztergom-Szentkirály, Kardoskút). Az előbbiekben említett, előzményként felfogható és a hozzájuk hasonló Árpád-kori építmények szerepét a lakóházak beosztásánál bekövetkezett változásokban csak további régészeti kutatás tisztázhatja. Mindenesetre a történeti adatok — melyek közül a XIII. sz.-iak még egyeztethetők az Árpád-kori faluk ásatásain megfigyeltekkel 152 — a XIV. sz. végére 153 már jelentős változást jeleznek. Ekkortól — a túlnyomó többségükben földbe ásott Árpád-kori házakkal szemben — egyre gyakrabban találkozunk felszínre épült lakó- és egyéb épületekkel, 154 az adatok tömege szól fa- és kőházakról, 155 melyek némelyikének méreteire is fényt vetnek a források. 156 Kevesebb adatot ismerünk a házak belső tagolásáról, de a meglevők tanúsága szerint a XIV. sz. végén már építettek több osztatú, szobából, konyhából, kamrá(k)ból álló házakat. 157 A középkori falvak képét nemcsak a házak határozták meg, hanem a telket övező kerítés és a házak körül álló gazdasági épületek is. 158 Ez utóbbiak régészeti azonosítása az esetek többségében lehetetlen — ilyenek Nyársapáton sem kerültek elő. Az oklevelek alapján bizonyos, hogy az Árpád-kori telepek ásatásánál jól ismert árkok használatával később sem hagynak fel, több esetben a források funkciójukra is fényt vetnek. 159 A telkek méreteire éppen Pest megyei adatok utalnak. 160 A nyársapáti faluhely összesítő térképén a házak pontos időrendi szétválasztása nem lehetséges (vö. Bálint 1962. 2. kép), így a XV. sz.-i épületek egymástól való távolságát sem ismerjük. A későbbi, XVI— XVII. sz.-i házak azonban 348
