Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
rült, kb. 1,60 X 1Д0 m átmérőjű, 7 cm vastag feneke szintén cserepekkel volt kirakva, égésnyomot nem mutatott és „a 17. ház szürke agyagos és kb. 3—4 cm vastag padlószintje alatt állott". 141 Ma már a két tűzhely cserepeit nem lehet különválasztani, így nehéz eldönteni, hogy ezek a ház bővítését, megújítását, esetleg korábbi épületet jeleznek-e. A 66. szelvényben összefüggő padlószintet találtak, de kisebb padlómaradványokat észleltek az 57. szelvényben is. A ház alapfalai szürke, keményre döngölt agyagból készültek. Néhány esetben a metszetrajzok (I 3 —K 3 , P 3 —R 3 , E 4 —F 4 , G4—H 4 ; 5. kép) az alapfalak és a padló összefüggését nem mutatják az alaprajz sugallta bizonyossággal, esetenként kérdéses, hogy a talált faldarabok valóban eredeti helyzetükben kerültek-e elő. A dokumentáció alapján feltételezhető, hogy a 17. ház valóban több osztatú lehetett, padlószintje talán némileg mélyebben feküdhetett az akkori felszínnél. A tüzelőszerkezetek összefüggését nem sikerült kihámozni. A házból kályhaszemek vagy csempetöredékek nem kerültek elő, valószínűleg agyagból épített „sárkemencéből" áradt a meleg — s vele együtt a füst — a helyiségbe. A ház építését a tűzhelytapasztásban talált cserepek alapján a XIV. sz. végére, XV. sz. elejére keltezhetjük, a tűzhelyben talált érem tanúsága szerint a XV. sz. első felében laktak benne. Néhány edénytöredék viszont ennél későbbi időre utal. Bálint A. a tűzhely körül és a ház „töltelékföldjében" késői, XVI— XVII. sz.-i cserepeket említ. 142 Ez utóbbiak valószínűleg a 17. ház fölötti, késő középkori épületmaradványokhoz köthetők. A 17. ház leletei: 38—39. t. 18. ház (3. kép). A 16. háztól ÉK-re fekvő épületet kizárólag kutatóárkokkal vizsgálták. Az alaprajzon is bemutatott, egy helyiségből álló házrészlet lesározott padlószintje a felszínhez igen közel, 15—20 cm mélyen helyezkedett el. A ház DNy-i és ÉK-i oldalán 1,60—2,20 m hosszú falrészleteket lehetett megfigyelni: „az alapozás szürke agyagból volt összedöngölve és ennek a 18. háznak külső falait a járószint és a felmenő fal csatlakozásánál kb. 4—5 cm vastagon védték a lehulló csapadéktól". 143 A falrészletek 40 cm vastagok voltak, belül sárral tapasztották és bemeszelték őket. A helyiség ÉNy-i oldalán ellipszis formájú, 2 X 1,60 m-es, erősen elszántott tűzhely került elő. Fenekét edénytöredékekkel rakták ki. A ház korát az előkerült edénytöredékek és a padlószinten talált II. Ferdinánd- (1637—1657) érem a XVII. sz.-ra keltezik. Az A4—B4, C 4 —D 4 kutatóárok és az ásatási megfigyelések tanúsága alapján a 18. ház alatt korábbi telepnyomok is voltak. Ezekre utal Bálint A. leírása: „A C4—D 4 metszetárok ... C4 pontja közelében, a földfelszíntől 60 cm mélységben 26 cm átmérőjű ágasfa gödrét figyelhettük meg, amely 1 m mélységig nyúlt le. Gödrében farostokat és elszenesedett famaradványokat találtunk ... Az ágasfa a falon belül, a DNy-i fal mellett, majdnem középen volt... Voltak nyomok, amikor az U 3 —V 3 metszetárkot ástuk, hogy abban, ugyancsak a fal mellett, házon belül hasonló ágasfa állott. Ez azonban nem volt határozott." 144 (5. kép.) Ennek a korábbi építménynek a korát a 18. ház területéről előkerült cserepek a XIV— XV. sz.-ra valószínűsítik. A 18. ház területén előkerült leletek: 40., 51. t.; 56. t. 6. A Nyársapáton kiásott házak — az írott történeti forrásokkal teljes összhangban — azt bizonyítják, hogy a falu a középkor hosszú időszakán át, a késői Árpád-kortól a XVII. sz.-ig lakott volt. Annál fontosabb ez, mivel középkorifalukutatásunk eredményei vagy Árpád-kori, vagy pedig XV— XVII. sz.-i falvakra vonatkoznak. Keveset tudunk a településtörténeti szempontból is fordulópontot 347
