Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

sikerült megfigyelni (2—3. kép). A házhoz terméskőből rakott, külső kemence csatlakozott. A kemencét belülről fűtötték, sütőfelülete a ház felé lejtett. Szájától jobbra 1,80 X 1J20 m-es égett felületet találtak, mely az áttört, mázatlan, állatalakos kályhacsempe-töredék (26. t. 9.), a kerek és karéjozott peremű, bögre alakú kályhaszemek (45. t. 6.) tanúsága szerint kályháskemence maradványa volt. A kályhából, tűzhelyből és kályháskemencéből álló együttes meghatározza a ház valószínű alakját és beosztását is. Az eddig feltárt, hasonló fűtésszerkezetű házak általában háromosztatúak voltak: a középső helyiségben (pitvar, konyha) tűzhellyel, ide torkolló külső kemencével, rendszerint ettől jobbra (de a ház tájolásától függően gyakran az ellenkező oldalon) a pitvarból fűthető kályháskemencével, a pitvar ellenkező oldalán kamra-, fészerszerű helyiséggel. A 16. ház maradványainál csak feltételezhetjük ezt a beosztást, ui. a ház feltárásakor készített metszetrajzokról az olvasható le, hogy az épület falaként meghatározott, döngöltagyag-tömbök nem minden esetben feküdtek eredeti helyükön (vö. A3—B

3 árok; 5. kép). Nem valószínű az osztófalnak a rajzon megjelölt helye sem. Nemcsak azért, mert így az amúgy is gyér maradványokból kikövetkeztetett osztófal a kemence fölött húzódott volna, de azért sem, mert nem hihető, hogy a kályháskemencének a pitvarban lett volna a helye. A pitvar kályha felőli oldalán értelemszerűen a szoba feküdt, melynek padlórészleteit az alaprajzon is rögzítették. Talán erre a járószintre vonatkozik Bálint A. leírása: „A két ház között (ti. a 15. és a 16. ház között) kb. 5 m területen járószintet találtunk. A járószint a 15. ház főfala mentén határozottabb és szélesebb. Ennek szélessége az F

2 főfal mentén kb. 2 méterre, míg a 16. ház K-i falánál kb. 1 m szélesre zsugorodik."

138 Az épület korát az előkerült edény- és kályhaszemtöredékek alapján a XVI— XVII. sz.-ra határozhatjuk meg. A késő középkori házhoz köthető maradványok alatt a metszetrajzok további kevert rétegeket jeleznek, melyek a ház helyén előkerült, XIV—

XV. sz.-i cserepek tanúsága szerint is korábbi telepnyomokat valószínűsítenek. Ezektől függetlennek látszik az A

3

—B

3 kutatóárok DNy-i végében mutatkozó beásás, melyből nagyobb mennyiségű, zömmel XIV. sz.-ra keltezhető kerámia (37. t. 1—13.) került elő. A beásás ház- vagy gödörvoltát a meglevő dokumentáció alapján már nem lehet eldönteni. A 16. ház ÉNy-i oldalán, a C3—D3 és E3—F3 kutatóárok metszetében „Árpádkori szemét- vagy lakógödörnek" meghatározott beásást észleltek, a rajzok (5. kép) alapján azonban még a beásás pontos vonala sem határozható meg. Az objektum Árpád-kori volta kétséges, az innen előkerült edénytöredékek — egy Bálint A. által közölt (Bálint 1962, XXXI. t. 3.), azóta elkallódott cserépüsttöredék kivételével — mind későbbiek, többségükben XIV—

XV. sz.-iak (37. t. 14—19.). A 16. ház helyén előkerült leletek: 26. t. 9.; 35—36. t.; 42. t. 3.; 45. t. 6.; 51. t. 17. ház (3. kép). Maradványaira a 16. és 18. ház között találtak rá. Az ásatási megfigyelések szerint az előző két háznál mélyebben feküdt, ezek alapfalai fölötte húzódtak (I3—K

3 metszet; 5. kép). A későbbi építmények megbolygatták a 17. ház alapjait: „A ház igen rongált állapotban került elő... padlószintje erősen rongált. Alapfalai sem határozottak."

139 Bálint A. a házat kétosztatúnak határozta meg. A kisebbik helyiség DK-i oldala mellett kb. 1 m átmérőjű tűzhelyet találtak, melynek feneke cserepekkel volt kirakva, töltelékföldjében Albert- (1438—1439) vagy I. Ulászló- (1440—1444) érme feküdt.

140 A nagyobbik helyiség D-i sarkában egy másik tűzhely is előke346 v