Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

Az „A" és „В" helyiséget elválasztó F

a falon, a kályhától ÉK-re ajtónak meghatározott szabályos megszakadást figyeltek meg, melyhez keményre taposott járószint tartozott. A „B" helyiség D-i sarkában az imént leírt kályhához tartozó tűzhely került elő: „A ház kisebbik helyisége valószínűleg konyha céljaira szolgált. Ennek ÉNy-i falát csak a metszetekből állapíthattuk meg. Minden metszetben előtűnt a terméskövekből összerakott alapfal. Meg tudtuk állapítani mind DNy-i, mind ÉNy-i sarkát. A terméskövek nem voltak ugyan határozottan sarokszerűen kiképezve és lerakva, mégis ezek lehettek a sarkok. A padlószint itt több helyen fel volt törve. E helyiség DK-i sarkában, ugyancsak terméskövekből összeállított kályháskemence alapjait találtuk meg. E kemencének fala ÉK-en és DNy-on téglából, habarccsal volt összerakva. Egymás felett két téglasort találtunk. A többi fal habarccsal összerakott terméskövekből állott, amely kívülről habarccsal volt betapasztva. A terméskő falrészek közvetlenül simultak az osztófalhoz, illetve a ház hosszabbik falához. Sütőfelületet nem találtunk, csupán a sütőfelület alatti átégett rétegeket. Feltűnő volt, hogy bögre alakú kályhaszemeket elenyészően csekély számban találtunk."

129 Kérdések sorát veti fel és hagyja — sajnos — megválaszolatlanul a „B" helyiség ÉNy-i záródásának vizsgálata. Itt ugyanis sem az F

2-vel jelzett ÉNy-i, sem az F

c fal folytatását képező ÉK-i fal nem került meg teljes terjedelmében, különösen kérdéses, hogy az ÉNy-i zárófal valóban a jelzett helyen keresendő-e, ugyanis az M—N metszeten a padló széle ettől jóval keletebbre végződik. Az épület korát a bontás közben talált két — Mátyás- (1458—1490) és I. Ferdinánd- (1526—1564) — érem, a kályhacsempék és edénytöredékek a XV. sz. végére, a XVI. sz. első felére helyezik. A 68. szelvényben olyan épületmaradványok [habarcsba rakott téglapadozat, egymás mellé épített tégla-, illetve döngöltagyagfal- (?) csonkok] kerültek elő, melyek egyszerre aligha állhattak, s talán nem is tartoztak szervesen a most tárgyalt házhoz. „Leghosszabb falcsonkunk döngölt szürke agyagból készült alapjára mészhabarccsal összeragasztott téglasort raktak. A téglasor eredeti lerakási helye néhány téglánál megállapítható. A falcsonk ÉNy-i végénél... 2 téglát hosszabbik oldalával mészhabarccsal raktak le. Ugyanezen tégláknak a szélénél 1—1 kívül-belül élére állított tégla állhatott. Ez utóbbiak ma hiányzanak, viszont habarcságyazatuk jól megmaradt."

130 E felmaradvány ÉK-i végénél ér véget az F

c fal is; itt ágasfa helyét bontották ki, környékét szürke agyagból keményre döngölték. A téglából készült falcsonkhoz DK felől szürke agyagból falszerűen döngölt, mindössze 72 cm hosszú rész csatlakozott, benne ágas 16 cm átmérőjű üregével. Ehhez „K felől újabb falcsonk kapcsolódik. Ennek hosszúsága 98 cm, szélessége 20—21 cm. Téglából van összerakva, s féltégla szélességben mészhabarccsal öszszerakva ... E falcsonkok DNy-i végei az О—P metszet széléig érnek."

131 A falcsonkok (?) és az F

2 fal között habarcsba rakott téglák jelentkeznek, Bálint A. feltételezte, hogy esetleg padló maradványai voltak. A 68. és 69. szelvényben észlelt, 22—28 cm vastag, lesározott padló az F

2 fal felé elvékonyodott, „lesározása a téglafal alsó szintjével azonos magasságú", így feltehetően a téglafalmaradvány a későbbi. Valószínűleg két, különböző házhoz tartozott a „C" és „D" helyiség.

132 A „B", ,,C" és „D" helyiséget átmetsző К—L kutatóárok alapján a két épületrész között időbeli különbséget felfedezni nem sikerült, mégis a „C" helyiségben talált XVI—

XVII. sz.-i cserepek és a közvetlenül a felszín alatt előkerült, 344