Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)
Benkő Elek: A középkori Nyársapát
vényben, az F 3 fal az 50. és 51. szelvényben, az F4 fal a 31., 32. és 33. szelvényben került elő. A többi házfalat külön nem jelölték, ezekre az F a , F b , F c betűjelzést alkalmaztam: az F a fal a 61., 70. és 79. szelvényben, az F b fal a 78., 79. és 80. szelvényben, az F c fal az 59., 60., 61., 62. és 63. szelvényben húzódott. Bálint Alajos a 15. házat négy, egymáshoz L alakban kapcsolódó helyiségből álló épületként rekonstruálta, melynek DNy-i részén egymás mellett az „A" és „B" helyiség, ezektől ÉK-re pedig — az előbbiekre nem teljesen merőlegesen — a „C" és „D" helyiség állott. E négy rész szerves összefüggését már az ásatások idején megkérdőjelezte Méri I. (lásd: Függelék). Az épületen belül jól elkülönülő egység a saját tüzelőberendezéssel ellátott, „A" és „B" betűvel jelzett helyiség. A két helyiséget ÉK felől határoló F c fal leírása Papp Lászlótól származik: „A belső padlószinttől számított mintegy 6—8 cm mélységben kőágyazat húzódik a falnak csaknem teljes hosszában, amely kőágyazat egyes darabjainak vastagsága 10—15 cm. A kövek váltakozó nagyságú, többé-kevésbé megformált terméskövek. A kőágyazat fölött mintegy 21—22 cm szélességű és kb. 14—15 cm vastagságú gerenda húzódott, amelynek megszenesedett darabjai, illetve részecskéi kisebb-nagyobb megszakításokkal a fal teljes hosszában megtalálhatók. (Azt nem tudtuk megállapítani, hogy a gerenda hány darabból állott.) A gerenda és a kőágyazat között 1—3 cm vastagságú, világosszürke habarcsréteget találtunk, ez a habarcsréteg végighúzódott a gerenda két függőleges fala mentén, mintegy vályúszerű ágyazatot képezvén a fal, illetve a gerenda teljes hosszában. A vályúszerű habarcsréteg peremmetszet-szélessége mindkét oldalon 5, illetve 7 cm.. ," 128 Az F a osztófal hasonló szerkezetű, az ásatok szerint ennél a habarcságyazatban húzódó gerendát belecsapolták az F c fal talpgerendájába. Omladékából következtetve ez utóbbi falrésznél döngölt, fehérre meszelt, felmenő falat tételezhetünk fel, a fal mellett „korhadt faoszlop" maradványa került elő. Valószínű, hogy a ház vert falát a kőalapozásra fektetett, talpgerendába rögzített faváz is szilárdította. Az „A" helyiség DK-i falát nem találták meg, Bálint A. csupán az A— В és С—D metszet alapján valószínűsítette a helyét. Az F c és a feltételezett DK-i zárófal csatlakozásánál, a K-i saroktól К felé összefüggő, 3,90 X 1,80 m-es, 2—7 cm vastag habarcsréteget észleltek. Az „A" helyiség Ny-i sarkában, a 70. és 79. szelvényben kályháskemence maradványai kerültek elő. A padlószintnél 25 cm-rel magasabban elhelyezkedő tüzelőterét 4 db terméskőből alakították ki. ÉK-i oldalán 15 cm széles, 4—5 cm magas, közvetlenül a lesározott padlóra tapasztott „padka" húzódott, rendeltetése tisztázatlan maradt. Hasonlóképpen megoldatlan a tüzelőhely megégett köveitől D-re, a lesározott padlóra rakott két párhuzamos, egymástól 80 cm-re fekvő téglasor rendeltetése. Rajtuk, körülöttük az ásatok égésnyomot nem észleltek. A kályha körül, főként annak ÉK-i és DK-i oldalán leomolva áttört díszű, mázas és mázatlan kályhacsempék, egyszerű és karéj ózott szájú, bögre alakú kályhaszemek hevertek. Az ásatási napló alapján úgy tűnik, hogy a kályhacsempék nem egy szintről kerültek elő, hanem az első töredékek észlelése után, ezek alatt kb. 50 cm-rel, új ab mázas kályhacsempéket — köztük a két ülő oroszlán alakjával díszítetteket (32. t. 3—4.) is — bontottak ki, és Bálint A. ezen a helyen beásásnyomot, gödröt említ. A leírásból nem derül ki, hogy vajon a kályhát idővel megújították-e, s mélyebb szinten egy korábbi periódus maradványaira talált az ásató, vagy pedig a ház padlószintje és a kályha tüzelőfelülete mélyebben feküdt, mintsem azt a kályha magasabban észlelt omladékából következtették volna. 343
