Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

mâzatlan sarokkályhaszem (26. t. 12. és 2.), amelyek e későbbi időszak kályháihoz tartoztak. Az épület helyéről gazdag üveganyag került elő: egy ablakszem töredéke és sok színes, festett díszű üvegtöredék, köztük gyűrűszerűén duzzadt peremű és csavarmentes, ónszájú edények darabjai is (27. t. 2—4., 6—14.), melyek a környező parasztházakénál lényegesen nívósabb berendezés feltételezéséhez nyújtanak adatokat. A házak A nyársapáti ásatás feldolgozásakor a legnehezebb feladatot a házak és telepjelenségek értékelése jelentette, ennek okaira a feltárásokról írt jelentésében már Méri István is utalt (lásd: Függelék). A 18 ház közül csupán a 15—18. sz. épületről maradt részletes dokumentáció és nagyobb mennyiségű, azonosítható leletanyag. E tárgyak egy részét Bálint A. már közzétette, néhányuk származási helye pedig a tanulmány (Bálint 1962.) szövegéből deríthető ki. A továbbiakban tehát e négy épület, illetve épületrészlet tárgyalására szorítkozunk, fényképes táblákon pedig bemutatunk időközben azonosíthatatlanná vált, nagyrészt az ásatások korai szakaszából származó tárgyakat is (11. t. 9—13., 41—46. t., 51—53. t., 54. t. 1—10., 12—16., 19., 55—60. t.), melyek közlése még a leletkörülmények ismeretének hiányában is hasznosnak tűnt. A leírások, rajzok, fényképek stb. színvonala egyenetlen, az egyes épületek ismertetésének terjedelméből is kitűnik, hogy leghosszabb ideig és legaprólékosabban a 15. ház feltárásán dolgoztak, míg az utolsó (18.) ház esetében csak kutatóárkokra futotta az időből. A bizonytalanságot növeli, hogy a telepásatás során előkerült, az ásatási naplóban említett érmeknek ma már csak egy része azonosítható. A kiásott házrészletekről erősen eltérő léptékű rajzok készültek (az alaprajz léptéke 1:40, a metszetrajzoké: 1:20 és 1:25), ezért a jobb áttekinthetőség kedvéért minden rajzot 1:40 léptékben rajzoltam át. A házak feltárásáról több fényképfelvétel is maradt, ezek közül a legfontosabbakat beszámolójában Bálint A. már közzétette, a többi sokszorosítására — negatív híján — dolgozatomban nem volt lehetőség. 15. ház. A több, egymásra épült ház maradványát magába foglaló, „15. ház"nak nevezett együttes a középkori települést két részre tagoló érmeder É-i oldalán, az udvarháztól 60—70 m-re ÉK felé feküdt; ez volt a nyársapáti faluásatás leghosszabb ideig (1952—54) kutatott és legtöbb leletet eredményező objektuma (1—2. kép). A ház(ak) helyét a felszínen cserepek, faszén, tégla- és habarcsdarabok jelezték ,a feltárt részletek is igen közel voltak a szántott felszínhez; értelmezésüket ez tovább nehezítette. A feltárásra kijelölt területre 3,5 X 3,5 m-es négyzethálót tűztek ki, ennek azonban csak a beméréseknél volt szerepe, az ásatás ettől függetlenül kijelölt kutatóárkokkal és nagyobb felületek kibontásával történt.

127 A feldolgozás pontosságát csökkenti, hogy néhány, az ásatási naplóban említett kutatóárkot (Q—R, Rí—Sí árok) az alaprajzon nem jelöltek és metszetrajz sem maradt róluk, valamint nem tüntették fel az alaprajzon az I—J árkot sem. Több kutatóárok alaprajzon jelölt hossza nem egyezik a róla készült metszetrajz hosszával — ez esetben a kutatóárkok utólagos meghosszabbításáról lehet szó (K—L, M—N, T—U, Lf—K

lf Oi—Pi árok). Könnyebb tájékozódásul az egyes házfalrészleteket betűjellel láttam el. Ezek egy részét már Bálint A. is alkalmazta rajzaiban és az ásatási jegyzőkönyvben: az Fi fal a 33., 42., 51. és 60. szelvényben, az F

2 fal a 31., 40., 50., 59. és 68. szel342