Ikvai Nándor szerk.: Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia 9. Szentendre, 1980)

Benkő Elek: A középkori Nyársapát

3. Csat kettős szíjszorító lemeze, bronz, mindkét oldalán préselt, szívsormintával díszített, 5,5 X 1,7 cm (11. t. 1.). 4. Kerek, lapos csontgyöngy, átm.: 1,9 cm (18. t. 2., 21. t. 14.). 5. Kék színű kővel díszített, fejes gyűrű töredéke, feje 0,9 X 0,9 cm (18. t. 3., 21. t. 17.). 6. Csat sárgarézből öntött, pillangós, téglalap alakú teste, 2,3 X 3,4 cm (18. t. 1., 21. t. 16.). 7. Sima, egyenes szélű, átlyukasztott bronzlemez (öweret?) kis töredékei (18. t. 4.). 8. Kör alakú koporsózár, a kulcs tolla reteszszerű nyelvet mozdít el benne, átm. : 12 cm. 9. Vörös, égett szürke foltos, apró szemcsés anyagú, korongról levágott aljú, kihajló peremű, füles fazék, vállán két körbefutó barázdával, m.: 22,5 cm, perem átm. : 17 cm. 10. A temető területéről a templom falfestményeiből származó kis freskótöredékek is kerültek elő (18. t. 5—7.). Földbe ásott objektum A cinterem K-i oldalán, a temetőkerítés mellett kiásott egyik szelvényben nagyobb beásást figyeltek meg a legmélyebben fekvő 172., 175. és 186. sír alatt. A szomszédos szelvényekbe és a cinterem kőkerítése alá is benyúló objektumról pontos alap- vagy metszetrajz nem készült, a vázlatokból 1,70 X 3,45 m-nél biztosan nagyobb, a szürke, agyagos altalajba mélyített objektum bontakozik ki, beltöltésében sok állatcsonttal, Árpád-kori edénytöredékekkel (18. t. 8—10.), köztük — az 1952-es ásatási napló szerint — egy cserépüst darabjával is, a beásás fenekén pernye- és koromréteg alatt égésnyomokkal, karó- és cölöplyukakkal. "Valószínűleg földbe ásott, Árpád-kori ház maradványa lehetett. A kiásott temetőrészletről összesítő térkép nem készült, ezért a feltárt terület helye is csak hozzávetőlegesen állapítható meg: árkokkal, majd egymáshoz kapcsolódó, 3 X 3 m-es szelvényekkel a templom DK-i oldala és a cinteremkerítés közé eső temetőudvar nagyobb részét kutatták meg, az előkerült 229 sír — jóllehet számozásuk nem minden esetben következetes — az ásatok szerint a temetőnek mintegy harmadrészét teszi ki. A megbízható becslést nehezíti, hogy a szűk területen egymásra zsúfolódó temetkezések a korábbi sírokat jelentősen pusztították, sok csont került az ossariumba, és több adat utal újkori bolygatásokra is. A temető kevert földjében a sírgödrök körvonala az esetek többségében nem vált el, csupán a szürke, agyagos altalajba leásott, legmélyebb sírok gödre rajzolódott ki. Néhány esetben (190., 193., 200. sír) a legmélyebbre ásott sírok biztosan nem jelentik a legkorábbi temetkezéseket. A feltárt vázak háton feküdtek, fejjel DNy-nak, általában a templom kissé szokatlan tájolásához igazodtak, ritkán előfordult ellentétes tájolás is (28., 72., 169., 172. sír). A csontvázak koponyája rendszerint jobbra billent vagy egyenesen, néha feltámasztva vagy előrebukva állt, a koponya nem gyakori balrafordulása elsősorban gyermekeknél figyelhető meg. A karokat általában behajlították, a kezeket a mellre, hasra vagy a medencére helyezték. Test mellett kinyújtott vagy lazán behajlított karokkal főként a gyermekeket temették el. A sírok jelentős hányadában voltak koporsóra utaló leletek. Kovácsoltvasból készült piskóta- vagy féloldalasra kalapált fejű szegek, néha kis ácskapocs337